A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Törőcsik István: Régészeti és néprajzi kályhaleletek Szegedről

hónap helyett pedig három és felet töltöttünk a vártetőn. Ez idő alatt sok ezer kerámiatöredék, kisebb vas,- bronz,- és csonttárgy, több tucat üvegtöredék került elő. A kerámián belül jelentős a kályhákhoz tartozó töredékek aránya. A földet a várudvarból, mindenképpen a vármaradvány közvetlen közeléből hordták fel az erődítmény tetejére. A nagy mennyiségű embercsont és néhány szórvány melléklet (gyűrű, övcsat, fülbevaló) alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az 1998-ban még csak a forrásokból ismert gótikus vártemplom temetkezései tucatszám kerültek bele a felhordott földbe. Vagyis a feltöltés anyaga legalább részben a templom néhány tíz méteres körzetéből származik. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a „váracs" keleti oldalának sáncárkából kihányt földet hordták a kazamaták fölé. A keleti kortinarendszer építéséről annyit tudunk, hogy az 1750 után kezdődött, és 1765-ben már az elkészült Mária Terézia kapu homlokzatát örökíti meg Pintershofen rajza.

5 Valószínű, hogy az építkezéssel párhuzamosan a boltozatok feltöltése is megtörtént. Még ugyanebben az évben Szeged egyik középkori városmagja, a Palánk területén is folyt egy leletmentés.

6 A Somogyi utca és a Roosevelt tér között a Szegedi Vízművek, a Dégáz és a Déltáv egyidejűleg folytatott közmű-rekonstrukciót, mely az elöregedett víz- és gázvezetékek cseréjével járt, utóbbi cég pedig optikai kábeleket fektetett. Számunkra az előbbi két művelet volt érdekes, mivel ez másfél-két méter mélységig hatoló földkitermeléssel járt. Több objektumban találtam kályhaszemeket, illetve kályhacsempéket. Kályhákhoz tartozó töredékek más belvárosi leletmentések (Szeged-Bajza utca, Szeged-Sebészeti Klinika), illetve feltárás (Szeged-Roosevelt tér) során is előkerültek, ezek lelőhelyeit és előkerülési körülményeit a kályhák feltételezett korának megfelelő helyen ismertetni fogom. Reneszánsz kályhák A szegedi kályhák megjelenésével legelőször a várban, azon belül is a palota területén kell számolnunk. Ha valamely tűzvész, földrengés vagy hasonló csapás során nem pusztultak el, a divat és az ízlés változása miatt bizonyos idő után akkor is lebontották ezeket, összetört anyaguk egy része pedig a várudvar területén szétszóródott. Ennek köszönhető, hogy az 1998-ban „feltárt" vártetőn előkerültek töredékeik. Sajnos ezek a legtöbb esetben csupán kisebb, kevésbé jellegzetes — általában a szegélylécből származó — töredékek, korukra leginkább a fehér, illetve rózsaszínű anyagukból, következtethetünk, amely a „metélt" eljárással készült vegyesmázas díszkerámiák anyagával mutat közeli rokonságot. Ugyanerre utal a jó minőségű zöld, illetve sárga máz is. Ennek alapján az ilyen típusú töredékek a 15. század második felérevégére keltezhetők.

7 Egy másik jellegzetes csoportot alkotnak a világosbarna, mázatlan, áttört előlapú csempék töredékei, jó részükön a gótika korának architektúráját idéző mérműves 5 Nagy Zoltán, 1985,74-76. 6 Töröcsik István 1998. 7 A vegyesmázas díszkerámiák datálásában nem teljesen egységes a kutatás. A budai palota területén talált töredékeket írásné Melis Katalin a 15. század utolsó harmadára keltezi (írásné Melis 1984,220.). 33