A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Törőcsik István: Régészeti és néprajzi kályhaleletek Szegedről

Alföldön a hódoltság zavaros, háborús viszonyai közepette a cserépkályha eltűnt a paraszti lakáskultúrából, helyét az egyszerűbben elkészíthető kemence foglalta el — legalábbis így él a (szakmai) köztudatban. A Szegedi Városi Múzeumban a néprajzi tárgyak gyűjtése csak Reizner halála után indulhatott meg. A gyűjteményben található fazekas termékeknek csak egy része származik Szegedről, a kályhásmesterség produktumait csupán néhány darab képviseli. Bizonyítható azonban, hogy a cserépkályhák készítése a folyamatosan fellépő igények miatt már a 15. századtól egészen a 19. század második feléig szünet nélkül folyik, még ha a foglalkozás neve nem is jelenik meg az írott forrásokban. Persze minden esetben fennáll a lehetőség, hogy a megtalált leletek nem szegedi műhelyben és/vagy nem szegedi mesterek által készültek. A többség azonban helyi készítmény lehet. Az „import" kályhák esetében is nyilvánvalóan feltételezhetjük, hogy ezek formai alakulását a helyi igények, a mindenkori polgárság ízlésének változásai szabták meg. A dolgozat tárgya így tehát a városban használt (és nem csupán az itt készített!) kályhák vizsgálata. Ez azonban nem a teljesség igényével történt. Munkám csupán egy-két kiragadott példával illusztrált nagy ívű vázlat. Megírásának célja azonban nem a szerzői bibliográfiám öncélú gyarapítása volt. Szeretném felvázolni az érdemi kutatás lehetőségeit és problémáit, illetve a regionális fejődés néhány sajátosságát. Egy kis kiindulópontot kívánok létrehozni a téma jövőbeni kutatóinak. Hogy ne a kályhától kelljen elindulni. A lelőhelyekről Az alábbiakban ismertetett, kályhákhoz tartozó kerámialeletek 1998 és 2003 között általam végzett régészeti leletmentések során kerültek elő, a szegedi Roosevelt téren végzett feltáráson pedig az ásatásvezető Vörös Gabriella technikus munkatársaként dolgoztam.

4 1998 nyarán pályázati támogatásból a szegedi Móra Ferenc Múzeum számára egy új régészeti raktár kialakítása kezdődött meg a Stefánia sétányon elhelyezkedő vármaradvány tetején. A munkálatok első fázisaként 1998. július 16. és november 3. között került sor a boltívekre az ostromló ágyúk tüze ellen felhordott földréteg „letakarítására". Mivel valószínű volt, hogy a vármaradvány környékéről származó földben régészeti leletek is vannak, Dr. Vörös Gabriella megyei múzeumigazgató Szarka Józsefet és e sorok íróját, mint a középkor iránt érdeklődő végzős régészhallgatókat bízta meg a munkálatok irányításával. A másodlagos helyzetben lévő földrétegben a szokásos objektumokra (falalapozás, sír, gödör, padló stb.) nem számíthattunk, egészben a tárgyak közül is csak a legkisebbek kerülhettek elő. A sajátos körülmények miatt csupán az anyaggyűjtésre kellett koncentrálni. Ezt három lépcsős szűrőn keresztül végeztük. A kemény (egyes rétegek esetében bizonyosan döngölt) földrétegeket ásóval, illetve csákánnyal lazítottuk föl, majd minden lapát földet a talicskában átnéztünk, azután felöntöttük a futószalagra, mely a vár udvarára halmozta a feltöltés anyagát (az utóbbi kupacot is folyamatosan ellenőriztük). Hozzávetőlegesen háromszáz köbméter földet mozgattunk meg ilyen módszerrel, az eredetileg betervezett egy 3 Cs. Sebestyén Károly 1932. 4 Az előkerült kályhaszemek publikálásának lehetőségét Dr. Vörös Gabriellának ezúton is köszönöm. 32