A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

veztek, Makó és Csanád vármegye megfelelő szinten jelen volt. A közigazgatási és értelmiségi elit részvétele viszont már maga után vonta más „úri elemek" és egyszerűen a csak szórakozni vágyók bekapcsolódását. Hogy az „alsóbbnak" nevezett rétegekből egy-egy ilyen alkalomra milyen számban látogattak ki az emberek, nem tudjuk pontosan. Annyi azonban bizonyos, hogy az évenként ismétlődő rendezvényekre közülük is sokan kimentek. A majálisünnepek évenként a szokott helyen és körülmények között ismétlődtek. A búcsúk menetrendjéhez hasonlóan akár naptárba lehetett foglalni őket. Számon tartották őket. Valószínűleg, ahogy a búcsúkra fölkerekedtek a makóiak, ugyan így családostul, kisebb nagyobb baráti, szomszédságbeli csoportot alkotva megjelentek ezeken a rendezvényeken. A közelebbi helyszíneken túl, persze jóval kisebb számban, eljutottak távolabbi falvakba, városokba, Battonyára, Nagylakra, Mezőhegyesre, Mezőkovácsházára, Tótkomlósra, Pitvarosra stb. Tanyai majálisok A városhoz tartozó tanyák majálisai érintőlegesen kapcsolódtak a makói közélethez. Ha máshogy nem - mint már említettük - azzal, hogy a jelesebb eseményekre a városból is kilátogattak, onnan jött cigányzenekar, és beszámoltak az eseményekről a helyi lapok. A tanyavilágban színhelyül általában az iskola épületét, ritkábban valamelyik tanyát választották. Külsőleg „szerényebb" külsőségek között rendezett átlagos ünnepek voltak: jótékony céllal, játékokkal, versenyekkel, közös étkezéssel, tánccal, jellegük mégis gyökeresen más volt, mint a városi majálisoké. Ugyan a városi majálisok mintájára, de a saját viszonyai között egy kisebb és zártabb társadalmi csoport szervezte ezeket. Az ünnep lényegi vonásait a tanyavilág gazdatársadalma adta. Ők voltak a rendezők, ők képezték a résztvevők többségét. Az előkészítés munkájában ez a népesség jóval nagyobb arányban és hatással vett részt, mint egy-egy makói majális esetén a város lakosságát illetően remélhető lehetett volna. A szervezésbe bekapcsolódott még az adott vidék néhány vegyeskereskedője, kocsmárosa, mint a környék népességének tekintélyes és fontos tagjai. Az értelmiséget csak az adott körzet iskolájának tanítója képviselte. Utóbbiak szerepe akár meghatározó is lehetett. A tanítóra hárult az iskola diákjai által előadott darabok, versek, énekek, kiválogatása, rendezése. A kocsmáros és a kereskedő gondoskodott a díszítés jó részéről, az italmérésről. Vendéglősre nem igen volt szükség, hisz a főzést megoldhatták a vállalkozó gazdák, gazdasszonyok közbejöttével. Aktivitásukat így foglalták össze 1890-ben: a „tanyai egészséges piros arcú leányok és menyecskék igen szép számmal jelentek meg és vettek tevékenyen részt a mulatságon. " További sajátság, hogy a tanyai gazdaréteg tagjai személyesen ismerték egymást, így egy-egy majális mindenkit érintő közügy, közösségszervező és -megtartó rendezvény is volt egyben. A megjelenés nagyobb arányú és messze meghaladta a városban tapasztaltakat. Egy-egy ilyen majális a helyi népesség érintkezése folytán akár a közösség egészére hatást gyakorló párbeszéd színhelyévé is válhatott. A közös271 Majális. MAROS, 1890. június 1. 3.1. 275