A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása I.
„...In inhön álljon, Hús húshon álljon, Vér vérhön álljon, В űr bűrhön álljon, Úgy ahogy az Űr Jézus megteremtette... " Makó és környéke hagyományos orvoslása I. GRYNAEUS TAMÁS (Budapest) Bevezetés Feladatom: összefoglaló képet adni Makó városa és a körülötte fekvő 8 község hagyományos orvoslásának elmúlt mintegy 150-250 esztendejéről. Ehhez igen változatos jellegű és terjedelmű források állnak rendelkezésünkre. Időrendben haladva: a középkori okleveles adatok, a kisszámú, 1728 és 1758 közötti, Komaromy Andor, Árva János és Schräm Ferenc közölte boszorkánypörök, a Csanád megyei fizikus, Rigler Zsigmond két egymás utáni évről (1784-85) megmaradt jelentése (Árva János, Balázs Péter), a kolerajárványok története (Bálint Nagy István), valamint Szirbik Miklós munkájában (Makó városának leírása 1835-1836) található szegényes adalékok biztosítják az időbeli folyamatosságot (diakrónia) vagy jelzik a különbözőséget, a változásokat. Ezeket követték Ferenczi Imre 1977, Polner Zoltán 1978, 1981, 1984, 1985, 1995, 1998, Markos Gyöngyi 1986 és 1988. évben megjelent munkái. Az utolsó mintegy 70 év gazdag és sokrétű gyűjtéseit - elsősorban Szigeti György (Apátfalva), Pánczél Józsefné és Nagyfalusi Ilona (Csanádpalota, Kövegy), Sipos István (Makó; munkájában nagyszülei, szülei tudományát és saját megfigyeléseit-följegyzéseit dolgozta föl, az 1970-es évek közepéig 2 ), Bazsó Dénes (Csanádpalota; lényegében egy csanádpalotai gyógyítóasszony, Mari Ferencné hagyományos gyógyító tudását mutatja be) - a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattára (továbbiakban EA), a Móra Ferenc Múzeum (MFM) és a József Attila Múzeum (JAM) adattárai őrzik. A rendelkezésemre állott adattári anyag nem tervszerű, nem azonos módszerrel és szempontok szerint végzett gyűjtések eredménye. (Ez semmit nem von le a becsületes gyűjtők iparkodása érdeméből!) A színvonal és a tartalom heterogeneitásáért viszont bőségesen kárpótol az, amit ezek a gyűjtések a több éves, folyamatos megfigyelés, családirokoni kapcsolatok révén mélységben és az adatok gazdagságában nyújtanak. 1 Cseresnyés Sándor (Тек. Nemes Csanád és Csongrád vármegyék' tiszteletbéli physicusa) 1832-ben megjelent munkájában több utalás is van népi gyógyeljárasokra, de nem derül ki egyértelműen, hogy ezeket hol látta-hallotta, ezért ezekre nem hivakoztam. 2 Föltűnő ebben pajzán vagy sikamlós férfi-szólások, tréfák gyakorisága. Nem tudom eldönteni, hogy ez általános volt/lehetett-e, vagy csak az általa ismert csoportra (esetleg őrá ?) jellemző? 165
