A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása I.

Püspökielei és kiszombori, nem nagy terjedelmű gyűjtéseim mellett - hozzájárulásukkal - hivatkoztam szegedi hallgatóim 2002. évi szemináriumi dolgozatainak (Makó, Kiszombor, Püspökiele, Földeák, Apátfalva lakosaitól származó) adataira is. Forrásaimra a szerzői-gyűjtői jog tiszteletben tartása és a visszakereshetőség érdekében minden esetben igyekeztem pontosan hivatkozni. Ebben a helyzetben nem gondolhattam arra, hogy egy (esetleg több) időszakgeneráció hagyományos orvosló tudását vázoljam (mint azt Markos munkájában szigorú következetességgel, helyesen tette). Ehelyett különböző helyeken és időben, különböző gyűjtők, a hagyományt különböző hűséggel őrzőktől származó adataiból próbáltam nem egy 'ősit' rekonstruálni, hanem ahol erőltetés nélkül lehetett, az egymást kiegészítő részletek, töredékek mozaikköveiből valamilyen többé-kevésbé értelmes, kerek egészet összeállítani. (A diakronikus elv és az esetleg lehetséges [?] ún. korszakolás gyakori sérelmével). S ha ez sikerült, akkor megkeresni a bennük - mögöttük rejtőző tendenciákat, szándékokat, gondolkodásmódot, ami ezeket életre hívta és napjainkig életben tartotta. Gondolva arra is, hogy az idő múlásával kopás, de variálódás-gazdagodás egyaránt történhetett. A vizsgált terület Makó városa, 7 Maros jobb parti (Magyarcsanád, Apátfalva, Kövegy, Csanádpalota, Királyhegyes, Földeák, Óföldeák, Püspökiele), egy Maros bal parti község (Kiszombor) és tanya világuk. Jogosan fölvetődhetne a kérdés: indokolte, helyes- és célszerű-e több különböző eredetű, korú település és etnikai összetételű közösség orvosló hagyományait összevontan tárgyalni? Az anyag áttekintésekor arra a meggyőződésre jutottam, hogy e kilenc település hagyományos orvoslásának együttes tárgyalását éppen településtörténetük: igen bonyolult kölcsönös, kisebbnagyobb arányú migrációk - egymásra hatás teszik lehetővé, sőt kívánatossá.

3 Természetesen vannak egyedi vonások is, vagy egyes helyeken bizonyos hagyományok jobban megőrződhettek. Településtörténeti kérdésekben Bálint Alajos és Tóth Ferenc munkáira támaszkodhattam elsősorban.

4 Távol vagyunk még attól, hogy a török hódoltság utáni időszak migrációit részleteiben tisztán lássuk, a különböző szerzők másmás korszakokat állapítanak meg (Paládi-Kovács, Juhász), mindenesetre a 18. sz. első felének és a 19. sz. második felének migrációi sok tekintetben különböznek. Ezen túl másként zajlottak a migrációk a Duna-Tisza közén és másként a Tiszántúlon, sőt a települések egyedi sorsa miatt jellegzetes egyéni eltérések is vannak (pl. Szeremle).

5 Az egykori hódoltsági terület településtörténete - ahol ismert - szinte mindenütt hasonló tarka migrációs képet mutat (pl. kalocsai érseki uradalom [kalocsai Sárköz]

6

, Szeremle , Dávod , Sándorfalva , Csépa , Orosháza , Nagykamarás , stb.). Ez a 3 Vö. Polner 1985 a, 3. 4 Bálint Alajos 1926,Tóth Ferenc 1972-73 5 Paládi-Kovács 1993, Juhász 1990, 1997, 1999, valamint a Juhász A. (szerk): Migráció és település a Duna-Tisza közén 1990 és 1997, valamint Migráció és anyagi kultúra a Duna-Tisza közén 1999. kötetek többi tanulmányában is. Grynaeus, Kapocs 2000, 141. 6 Bárth 1974,285. 7 Tóth Kálmán 1995. 8 Grynaeus 1993. 9 Juhász A. id. 1978., 50-51. 10 Barna 1982. 166