A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén
ember, Engi Tüdő Vince emléke. Tanyája udvarán egy maga építette kis kápolna állott, mellette kereszttel („Tüdőköröszt"), 17 amelyet később Bálint Sándor őrzött otthonában. A kutató a kései licenciátusok, szentemberek fontos közösségi szerepét fedezte fel személyében. Hasonló jelentőséggel ruházta fel a jászladányi Orosz Istvánt is, kinek búcsúvezetői szerepvállalására, vallásos életére, jámborságára, egyéni életútjának példájára hívta fel a figyelmet a jász szentember önéletírásának előszóval ellátott kiadásával. A kutatott témákat eredeti dokumentumok, levelezések kísérik. Nem maradhatott el a '30-as évektől folyamatosan figyelemmel kísért Tápé kutatásának emléke sem, hiszen a kedvelt gyűjtőpontján emlékezetes találkozásokat megörökítő felvételek is bőven akadtak a hagyatékban. Számos értékes anyag maradt fenn mesekutatásának legjelentősebb alakjáról, a zsombói Tombácz Jánosról. A korabeli gyűjtőmódszereket reprezentáló technikai segédletek - magnó és hangszalagok mellett a mesemondó saját, alig ismert és publikált illusztrációi is láthatók emlékezetes portrékkal, fényképfelvételekkel együtt. Ugyanitt belelapozhatunk a gyümölcsöző kapcsolatot később beárnyékoló, hírhedt szerzői jogi polgári per anyagába is. A mai modern technika segítségével digitális hordozón immár hallgathatóak az eredeti mesefelvételek. Egyedi élményt nyújthat, hogy a Zenetudományi Intézetben átmásolt, mintegy tizenkét órányi értékes hangzóanyag egy-egy szakaszába belehallgathatnak a kiállítás látogatói. Az életpályát bemutató tablók mindegyike alatt az aktuális témához illő dokumentumok másolatainak tucatjaiba lapozhatnak bele a látogatók. Az érdekesebb kéziratok, hivatalos határozatok, magánlevelezések hely hiányában nem kerültek a tablókra, de az érdeklődők így is elmerülhetnek az olvasásban. A kiállítás egy újabb szakaszát nyitják a Bálint Sándor saját gyűjteményét, annak minden jellemző típusát bemutató reprezentatív csoportok és darabok. A hagyaték jellemzőit fentebb taglalva már utaltunk a magángyűjtemény jellegére és felbecsülhetetlen értékeire. Ezek a kiállításban egymástól csak jelképesen elkülönülve, több-kevesebb példányban, jellemző darabokkal kerültek reprezentálásra. A csoportosítást, a tárgytípusok elkülönítését természetesen önkényesen végeztük. Egyrészt, mert a műtárgyak korából és jellegéből fakadóan adott volt a csoportosítás lehetősége, melyet egyébként megkíván a múzeumi őrzés, a hagyaték kezelése is. Másrészt a látogatók számára is könnyebben sugallható a gyűjtő szándéka, a tárgy gyűjtések koncepciói, a tárgyak szeretete. Általánosan elmondható, hogy minden egyes ábrázolás, legyen az a legkülönbözőbb korokból származó, bármilyen stílusban, bármely hordozón kimunkált, témájában mindig a szakralitást tükrözi. A kiállítás tárgyait egyöntetűen hatja át a vallásosság, s ezáltal az egész tárlaton érezhető. A bemutatás sorát a naiv művészeti gyűjteménycsoport jelesebb alkotásai nyitják Vankóné Dudás Juli tempera festményével, s a jeles napokat sorozatban megörökítő színes rajzainak kiemelt darabjaival. Csupán hely hiányában szorultak ki a kiállításból a jelentősebb naiv faragások, rajzok, festmények. Igen figyelemre méltó gyűjteményi darabok a modern művészetek alkotóinak különböző munkái. Helyet kaptak itt Kovács Margit értékes kerámiái, köztük az „Agnus Dei" díszítésű tál, mely a gyűjtő kedvelt darabjai közé tartozott, s a sort foly17 Bálint S. 1980. 166. 15