A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén
tatják kora kiemelkedő festőművészeinek munkái. Az 1920-1940-es évek jelentős hazai alkotóira, Kontuly Bélára vagy Molnár C. Pálra az ezredvégi magyar művészettörténet elismerőbben tekint, mint bármikor. Bálint Sándor mindkét festőtől kapott egy-egy jelentős munkát, melyek eddig az ismeretlenek voltak művészettörténészek előtt. Az a tény, hogy ezeknek az alkotóknak a munkássága napjainkban még inkább az érdeklődés középpontjába került, s hogy egy-egy fontos művel tárlatunkon is szerepelhetnek, az emlékkiállítás legjelentősebb és legértékesebb részévé teszi e műtárgyakat. Az itt látható Kánai menyegző című, nagyméretű Kontuly festmény (1940) reprezentációjának jelentőségét tovább emeli az aktualitás, hogy a Bálint Sándorral egyidős művész születési centenáriumára, szintén 2004-ben, retrospektív kiállítással emlékezett az utókor. 18 A budapesti kiállításból épp az itt bemutatott festmény maradt ki, mert a rendezők nem tudtak a mű létezéséről. A Kánai menyegző a Jairus leányának feltámasztása című, triptichonná egészített festmény egyik oldalszárnya. Ezt ajándékozta Kontuly Béla szegedi ismerősének, barátjának. 1 Jelentős a Szent család menekülése Egyiptomba című, 1937-es Molnár C. mű is. A bibliai téma képzőművészeti ábrázolása igen ritka. A jelenetet feldolgozó művészek többnyire a menekülés vagy a pihenés egy-egy kiragadott pillanatának megörökítésére vállalkoztak. A menekülést festette meg Molnár С Pál is. Az olajfestmény híven tükrözi az alkotó jellemző stílusát. A mű létezéséről szintén nem volt eddig tudomása a Molnár С hagyaték kutatóinak és gondozóinak. A modern művészeti kollekció kitüntetett darabjaihoz sorolandó még az a két alkotásmű, amelynek egyikét P. Kákonyi Asztrik ferences szerzetes művész készítette. Akvarellje egy templomi oltár színvázlatát mutatja. Az alkotót Bálint Sándor a hazai jövendő egyházművészet legkvalitásosabb alakjának tekintette. A másik mű egy ismeretlen spanyol grafikus Szent Györgyöt ábrázoló, figyelemre méltó, színezett rézmetszete az 1930-as évekből. Az imént bemutatott, a fal síkjába helyezett művek előterében egy hatalmas szekrény áll. Ferde és álló üvegfelületei mögött a gyűjteményben legnagyobb számban képviselt vallásos nyomtatványokból válogatott kollekció látható. A mintegy hetven darab képpel igyekeztünk olyan keresztmetszetet adni, amely bemutatja a legjellemzőbb műfajokat, ikonográfiái példákat és a nyomatok egykorú hordozóit. A sokszorosított grafika történeti korszakait reprezentáló fa-, kő-, réz- és acélmetszetek nyomatai többnyire a búcsújáró helyek kegyképeit, kegyszobrait, a hazai katolicizmus jelentősebb alakjait, szentjeit ábrázolják az olykor kézzel festett, színezett vagy egyéb technikával díszített darabokon. A grafikatörténeti, kultusztörténeti és ikonográfiái szempontból is érdekes gyűjtemény természetesen kiegészül a tömegtermelés kései, de ízléses és jellemző kis szentképeinek különböző változataival. A válogatás figyelemmel volt a szegedi és a szegedi nagytáj búcsújáró helyeit megidéző nyomtatványokra. 20 Ernst Múzeum, Budapest, 2004. január 22 - február 18. Bizzer István közlése. Ezzel kapcsolatban lásd még: Bizzer István: Kontuly Béla с monográfiáját, mely a Mikes kiadó gondozásában jelent meg 2004-ben, Budapesten. 20 A válogatásban szakmai útmutatásaival, tárgyleírásaival Szilárdfy Zoltán nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. 16
