A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

Lóvásárok, lóhúsfogyasztás Makón ekkoriban havonként rendeztek állatvásárt. Hogy 1947-re már növekedett a lóállomány, onnan is tudható, hogy az e fajta börzékről szóló tudósítások arról tájékoztatták az olvasókat, miszerint „feltűnően sok az eladó ló." 1947 nyarán a lókereskedelemben megnőtt a kínálat, mert a nagymérvű takarmányhiány miatt a tulajdonosok egyszerűen nem, vagy igen komoly áldozatok árán tudták csak ellátni az állatokat. Egy-egy havi állatvásáron ezidőtájt körülbelül 200 lovat hajtottak fel, és nem több mint 60 cserélt gazdát.

5 Az 1947 augusztusi állatvásáron "emberemlékezet óta nem látott"

6 tömeg volt. 5500 állat várta sorsát a vásártéren, köztük 2000 ló. E magas szám mögött továbbra is a kilátástalannak tűnő takarmányhelyzet bújt meg. A szomszédos városokból is hoztak eladó lovakat. Kereskedők érkeztek a fővárosból is, de igazán komoly keresletet ez sem váltott ki. A piaci törvények működtek: ha sok az eladó portéka, és kevés a vásárolni szándékozó személy, akkor csökkenni fognak az árak. Ez a lovak esetében is így történt, rövid idő alatt 25-30 százalékkal ért kevesebbet egy-egy jószág. Végül 198 ló cserélt gazdát. Ami rendkívül csekély, ha figyelembe vesszük, hogy 2000 lovat, vagyis az eladott állatok több mint tízszeresét vonultatták fel gazdáik az adásvétel reményében. Az őszi állatvásáron csak 240 ló „jelent meg", ebből 163 vándorolt új tulajdonoshoz.

7 Ekkor főként a vágni való lovak iránt mutatkozott kereslet, így a 163 eladott ló túlnyomó többsége bizonyára nem élte meg a következő esztendőt, vevőik ugyanis fogyasztási célokra vették meg őket. Ősszel a parasztemberek csak a legritkább esetben vásároltak igavonó jószágot. A közelgő tél előtt - amikor kevésbé tudták kihasználni például a lovak munkaerejét - gazdaságtalan befektetés lett volna ebbe beruházni, hiszen az állatot, ha nem dolgozott, akkor is etetni kellett. Olyan időkben, amikor elegendő takarmány állt a gazdák rendelkezésére, akkor sem volt anyagilag könnyű feladat a lovak ellátása - nemhogy takarmányhiányos időszakban. Januárban többnyire inkább pangott az állatkereskedelem. Nem így történt az 1948-as esztendő első havában. Valószínűleg továbbra is a takarmányszűke okolható azért, hogy sok gazda igyekezett túladni jószágán. A téli hidegben 1000 lovat hajtottak fel a vásártérre. Már a hajnali órákban kocsisorok kígyóztak a környező települések felöl Makó irányába, 750 ló a közeli falvakból érkezett. „A lóvásár területén olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy a kereskedők életveszélyes körülmények között a tömeg között futtatták a lovaikat, és egy ilyen futtatásnál az egyik ló két embert fel is döntött. Különösebb baj azonban nem történt, legfeljebb annyi, hogy a gebét, amely csak sűrű ostorcsapások után volt hajlandó futni, nem sikerült eladni" - tudósított az izgalmaktól sem mentes vásártéri hangulatról a helyi kisgazda napilap.

8 1948-ban a vidéki állatvásárokon a budapesti terménykereskedők lovakat már alig-alig vásároltak, ez is bizonyítja, hogy a lóállomány ekkorra már szerte az ország5 Makó és Vidéke (a továbbiakban MV) 1947. május 15.; DFH 1947. május 15. 6

DFH 1947. augusztus 13. 7 DFH 1947. november 12. 8 DFH 1948. január 28. 152