A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján
Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján MEDGYESI KONSTANTIN (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Amikor e tanulmányban a lovakról és a mindezzel összefüggő ügyekről beszélünk, akkor elsősorban nem maga a nemes állat, hanem az azt körülvevő társadalmi környezet vizsgálódásunk tárgya. A koalíciós évek világa (1944-1948) az utolsó történelmi korszak, melyben a lovak alapvető szerepet töltöttek be az egyének és a közösségek életében. Abban az időszakban a parasztság számára a ló segédereje a földmunkák során nélkülözhetetlennek számított. A későbbiekben a mezőgazdaság természetes fejlődése, a modernizáció következményeként, illetve a szocialista kor eszményének megfelelően (iparosítás) egyre több gép, traktor tűnt fel, és segítette az agrárszférában tevékenykedők mindennapjait. Ezzel párhuzamosan pedig kiválthatóvá váltak a lovak. Makó azért alkalmas terep e téma kibontására, mert az egykori csanádi megyeszékhelyen a lovak más alföldi településekhez hasonlóan jelentős szerepet töltöttek be. A főként hagymát termelő parasztemberek általában igavonásra használták őket. Másrészt a makói birtokviszonyok jellemzője volt, hogy a gazdáknak egymástól messzire terültek el a földbirtokai, a ló hátán vagy lovas kocsival gyorsabban lehetett megtenni a művelt földdarabok közötti távolságot. így nem véletlen, hogy a makóiaknak igazi kincset ért egy-egy ló. A Makó központú Csanád vármegyében 1938-ban 29761 lovat tartottak nyilván. 1945-re ez a szám 6895-re esett vissza. 1 A háború következményeként a lóállomány a világégést megelőző szint 23 százalékára esett vissza, más megfogalmazás szerint a Makó környéki lovak 77 százaléka elpusztult vagy eltűnt ezekben az években. (1945ben a gazdák igyekeztek - a különböző fórumokon keresztül - elveszett jószágaikat felkutatni. Ilyen és ehhez hasonló apróhirdetések jelentek meg a hasábokon: „Keresek egy 160 cm magas, ötéves, fekete kanca, csiklandós, vemhes ... lovat és egy nyári fekete hétéves, pofán jobbról 9-3620-38. számmal bélyegzett lovat. Nyomravezető darabonként 260 P. jutalmat kap" 2 ) Az 1947-es összeírásból kitűnik, addigra valamelyest javult a helyzet, már sikerült elérni a háború előtti szint felét, az 1945-höz képest pedig megduplázódott a lovak száma. 15540 ló szerepelt akkor a vármegyei dokumentációban. Az állomány ilyen drasztikus csökkenésénél is nagyobb gondot okozott, hogy főként a jobb minőségű jószágok tűntek, pusztultak el. Tovább fokozta a problémát, miszerint az apaállatok nagy része is „kiesett". A háború után pusztán 305 törzskönyvezett, továbbtenyésztésre alkalmas ló maradt a vármegyében. 4 1 Délvidéki Független Hírlap (a továbbiakban: DFH) 1947. november 15. 2 Makói Népújság (a továbbiakban MNÚ) 1945. február 21. 3 DFH 1947. november 15. 4 DFH 1947. november 29. 151
