A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században
A város határában nevelt jószágállomány értékesítése érdekében a szentesiek állandó kapcsolatban álltak távoli vidékek kereskedőivel, 67 céhes mestereivel. 68 Az 1759. évi összeírás szerint Szentesen jelentős juhtartás folyt, ami komoly jövedelemhez jutatta a helyi gazdákat. Az állatok és a gyapjú 69 értékesítése szervezett formában, a tanács irányításával történt. 70 1775 májusában a város 51 darab kost adott el a győri kereskedőknek páronként 5 forint 24 krajcárért. 71 A gyapjút a tatai 72 és a palotai csapók vásárolták meg: „ Ugyan azon napon a ' B. Tanáts által meg határoztatott: Hogy azon 600 fiók a' Magyar Juhos gazdák között lett fel osztása, a' mellyek a' Palotai Csapók által Foglalóul fel adódván, és a'zok alkulyokat meg másolván, itt maradott; az már meg lett osztás szerént meg maradjon, ellent nem alván azok az ellen formált protensiojuk, a' kiknek Neveik, és Juhaik a' Magyar Juhos gazdák Laistromokban nem talaltattván, abból nékik Semmi Sem adódott, magok lévén ki maradások okai, mivel sem a' gazdaságok, sem magok magokat fel nem iradtak, holott ezen dolog a' Város Cselédjei, és az Adószedők által mindeneknek több ízben tudtokra adódott, és a' Templomok előtt is Köz Hirré tétetödött." 13 1779. május 15-én 180 pár juh gyapja után 77 forint 24 krajcárt fizettek a tataiak. Ezt követően a tanács megvendégelte a mestereket a városházánál. Az ebéd a böjti nap miatt a Tiszáról hozatott hal volt, ami 45 krajcárnyi kiadást jelentett a város számára. 74 A 18. század második felében a 6 ,Jól tudgya a Tanú, hogy midőn Kosár Kovács István Szokonya Istványal ez előtt három esztendővel egy kereskedésen volt, akkor esztendőben Hooz Győri Kereskedő Egy ürüt sem hajtatott el tavasszzal." CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1793. 576. 68 A nagykunsági mezővárosok lakossága a gyapjút Ausztriában, a Cseh-Morva területeken és a Felvidéken értékesítette. A 18. század második felében a gyapjút a palotai, a tatai és a veszprémi csapómesterek is szívesen felvásárolták. A Békés megyei mezővárosok gyapjúfeleslege is távoli vidékekre, főleg Gömör, Nyitra megyébe, Abonyba, Kecskemétre, Gyöngyösre, Pápára, Pestre, Szentannára és Veszprémbe került. Bellon Tibor 1996. 287-288,299., Erdei Aranka 1975.470-471., Szilágyi Miklós 1995. 216. 69 A nagykunsági mezővárosokban is a tanács irányításával zajlott a gyapjúértékesítés. A kereskedőkkel a város vezetői tárgyaltak, az alkut az egész állatállományra kötötték. Ez biztosította a kereskedők és a lakosok közötti megállapodás hitelét, a tanács pedig a befolyt pénzösszegből visszatarthatta az adósok hátralékát. Bellon Tibor 1996. 284. 70 E gyakorlatra utalhat az az 1792-ben lefolytatott peres eljárás, amelyben egy helybeli juhos gazda panaszt tett a városi tanács ellen, mert nem kapta meg a neki járó pénzösszeget: „ Úgymint a kosaink nem regib el kelvén, azoknak az ára a mintjol tudhatty a a Bets Ns Tanáts, a Város Házánál, kik kik közzülünk fizetődött ki az ö értéke szerént. En is azok között lévén, midőn a rend én reám következett volna, nem fizettettem ki egészlen, ha nem a Kosaim árából szinte 30. Rh. Forintok ben tartóztattak, tsak azért hogy én a M. Uraság részén semmi földel nem bírtam...," CsML SzF V. A. 102. b/2.Tan. ír. 1792. 565. 71 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1775. 72 „ A Tatai Csapoknak nevezetessen Petykó Josefnek, és Társának a' Magyar Juh gyapjú Nészaics Mihály, Czuczi György köz embereknek is jelenlétekben el adatatott negyven. 40 Rh forintokon." CsML SzF V. A. 102. b/2. Tjgyk. 1793. 2. 73 Az 1770-es évekre a magyarjuh teljesen eltűnt az uradalmi állományból. A 18-19. század fordulóján a Tisza mellékén még nem dőlt el a két fajta, azaz a magyar és a német közötti verseny. A merinó megjelenése a 18. század végén újabb, de az előzőnél radikálisabb fajtaváltás kezdetét jelentette. Paládi-Kovács Attila 1993. 283-285., CsML SzF V. A. 102. a. 2. Tjgyk. 1795.10. 74 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1779. 35
