A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763-1769) MÓD LÁSZLÓ (Koszta József Múzeum, Szentes) A szentesi levéltárban a városi tanács iratai

1 között 1784-85-ből egy páratlan értékű per maradt fenn, amely bepillantást nyújt egy 18. századi gazdatársulás életébe.

2 A gazdaság néhány tagja Tóth Mihály lajstromos gazda halála után a feleségtől 101 forintot követelt. Dóczi Miklós és társai azt állították, hogy az elhunyt ekkora összeget sikkasztott el, majd az özvegyet 49 forint kifizetésére kényszeríttették. Ezt követően Tóth Mihályné a városi tanácshoz fordult, és kérte az ügy alapos kivizsgálását. Az özvegy beadványából kiderül, hogy Tóth Mihályt még életében a törvényszék elé citálták a számadások miatt, ám a lajstromos gazdát megvádoló személyek nem jelentek meg a bíróság előtt. Az 1785. július 22-én kihirdetett ítélet értelmében Dóczi Miklósnak, Bazsó Mihálynak, D. Kiss Istvánnak, Dezső Mihálynak és Csák Ferencnek az özvegytől kikényszerített pénzösszeget harminc napon belül vissza kellett fizetnie. A vizsgálat során a gazdaság elszámolásait is tüzetesen átvizsgálták, majd másolatot készítettek a bevételekről és a kiadásokról. Ennek köszönhetően az 1763 és az 1769 közötti időszakból ismerjük a gazdatársulás szervezeti kereteit, a jószágállomány nagyságát, az alkalmazottak bérét és a jószágtartás költségeit. A bevételek és a kiadások írásbeli rögzítése arra utal, hogy az 1760-as években nagy szerepet tulajdonítottak a gazdasági ügyek pontos számontartásának. A tanácshoz intézett beadványok szerint előfordult olyan eset is, amikor a változásokat nem rögzítették. Ez később hiányt eredményezett, amit a gazdaság tagjai megpróbáltak Tóth Mihály rovására írni. Gazdatársulások szerepe a jószágtartásban Az alföldi mezővárosokban az állattartáshoz kapcsolódó szervezési feladatok egy részét a gazdák laza társulásai, az úgynevezett gazdaságok vállalták fel. A városi tanács határozta meg a legelőhasználat rendjét, egységesítette a pásztorbéreket, a nyájak alakítása, a pásztorok fogadása és ellenőrzése viszont a településen belül, területi elv szerint elkülönült gazdaközösségek feladatai közé tartozott. A közös nyájakat azért hozták létre az állattartással foglalkozó mezővárosok lakói, mivel az állatállomány őrzése, legeltetése, gondozása családi keretek között nem lett volna megold1 1762 és 1815 között a földesúr bevonta a jogszolgáltatásba Szentes mezőváros tanácsát, és hozzájárult a városi törvényszék felállításához. A bíróságon a főbíró elnökölt, a tagságot az esküdtek alkották. A törvényszék első fokú bíróságként működött, fellebbezési fóruma pedig az uradalmi úriszék volt. Barta László-Labádi Lajos 1995.42. 2 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára ( a továbbiakban: CsML SzF) V. A. 102. b/2. Szentes Város Tanácsának Iratai. Tanácsülési iratok (a továbbiakban.: Tan. ír.) 1784.400., 1785.421. 49