A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

ható.

3 A marhahízlalás kollektív nyájszervezeti formája az alföldi településeken a gazdaság, a baromgazdaság vagy a gőböly, göbő volt. A nagykunsági mezővárosokban a nyájakat egy-egy alkalmilag vagy hosszabbrövidebb ideig együttműködő társulás szervezte meg, amelyet gulyabéli vagy fejösjuh társaságként emlegettek.

5 Debrecenben és a hajdúvárosokban a gazdaságok az érvényben lévő legeltetési szokásoknak megfelelően közösen kaptak egy meghatározott területet. A közösségek maguk fogadták a számadót, aki az egész jószágállományért felelt. Az egyes falkák őrzéséhez szükséges bojtárokról viszont a számadó gondoskodott. A társulások közös vagyonnal rendelkeztek, melynek számbavételét, kezelését a közösség saját hatáskörén belül intézte. A hajdúvárosokban a gazdaságok működését a 18. század elejétől lehet nyomon követni. E társulási forma előzményei feltehetőleg a tizedek voltak, amelyek közös ökörfalkákat tartottak. A 19. század elejétől a gazdaságok tevékenységét már a communitasok szabályozták. Debrecenben a társulások hatósági beavatkozás nélkül jöttek létre. A közösségeket egy-egy tőkegazda köré csoportosuló, 5-15 heverő jószágot tartó gazdák alkották, akik közösen fogadták a pásztort, fizetéséről pedig sorkenyérrel gondoskodtak.

7 A gazdaságok önkéntes társulásként jöttek létre, ezért az egyes gulyákban és ménesekben a jószágok létszáma évente változott. A debreceni gulyagazdaságok tagjai maguk közül ügyintéző testületet: felügyelő gazdát, pénztárost, alelnököt, ellenőrt, jegyzőt és számvizsgálókat választottak. A felügyelő gazda képviselte a közösség érdekeit. Ő ellenőrizte a pásztorok munkáját is. A gyűlésekről a 19. század végétől kezdve jegyzőkönyveket is vezettek, amelyekben a napirendi pontokat rögzítették.

8 Hódmezővásárhelyen az 1730-as, '40-es években bukkannak fel nagy számban a baromgazdaságok, amelyek nevüket a társulás első megszervezőjéről kapták, (pl: Kardos-barom, Boros-gazdaság stb.) Egy-egy gazdaságba csak olyan személyeket vettek fel, akik a városban úrbéres földdel vagy házzal rendelkeztek. A közösségek jogi szempontból egyszerű személyi társulásnak minősültek, amelyek a város közös legelőin szervezték meg a társulásban legelőjoggal résztvevő gazdák jószágainak a legeltetését. A gazdaság ügyeivel a gyűlés foglalkozott, amit pásztorfogadáskor, tavaszi megalakuláskor, billegezéskor, az augusztusi költségkivetés idején, a jószágok őszi számbaadásakor és zárszámadás idején tartottak. A gazdák maguk közül elöljárót {első gazda, öreggazda, lajstromos gazda stb.) is választottak, aki a társulás ügyesbajos dolgait intézte, ellátta a közösség képviseletét, és felügyelt az alkalmazottakra. A legtöbb gazdaság jegyzőt is választott, aki a társulás számadáskönyvét vezette. A gyűlés fogadta fel a jószágfajtáknak megfelelően a számadó pásztorokat. A gazdaközösség alkalmazottai közé tartozott a tizedes és a kúttöltő. Előbbi a gazdákra kivetett 3 Szilágyi Miklós 2000. 566. 4 Paládi-Kovács Attila 1993.262. 5 Bellon Tibor 1996. 166. 6 Varga Gyula 1976. 164-167. 7 Balogh István 1958. 546. 8 Varga Gyula 1976. 166. 50