A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

úsztatták, a tutajokat pedig a Kurcán egészen a város alá vontatták. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az 1749-ből származó tanácsülési bejegyzés, amely arról számol be, hogy kilenc szentesi lakos Fél István egy láp fáját elhordta a Kurcáról: „ Fél István Úr edgy láp fáját a' Német Ács, Vámos Úr, Mátyás révész és Tót Mátyás öt társaival, mindössze 9. Személlyek a ' Kurczából el hordván, melly becsültetett ad f. 6. Esik minden Személlyre xr. 40. mellyis adjudicáltatott, úgy mindazonáltal hogy Fél István Uraimék a ' három első Személlyeket tartoznak magok competens Bírájok előtt keresni, a hat pedig tilalmas actusért edgy edgy márjásig meg büntettetett." 8 1783ban a református templomot újra zsindelyezték. A tetőfedő anyagot a Gömör megyében fekvő Murányból szerezték be. A mintegy 80500 darab vörösfenyő zsindelyt Tiszalúcról tutajokon szállították Szentesre: „ Április 21^el ment Borza József és Szabó Pál Lutzhoz a 'sindelyek által vételére; Székely János Curator pedig Pallagi István Egyházfival és 3 kormányosokkal Tokalyba utaztak és ott fenyő szálakat vettek, melly ekén a sindelyeket Lutztól le szállítottak." Az 1761-ben épült református templom mennyezetét révkomáromi asztalosok készítették.

40 Az egyházkrónika erről a következő módon emlékezik meg: „Ezekkel edjütt az Asztalos mester Emberek is nemz. Jókai Sámuel Úr Rév-Komáromi nemes Asztalos Czéhnek Czéh-mestere, Czina István ugyanott Atya Mester és Molnár Mihály négy tanult Mester Legénnyekkel és annyi Inasokkal edjütt hiven és serényen mind a Mennyezetnek készítésében, mind a Karok borításában foglalatoskodván," l A Kurcán és a Tiszán működő vízimalmokhoz szükséges alkatrészeket Csongrádról,

42 Nagyrévről és Bereg megyéből szerezték be. 1795-ben Csongrádon 10 forint 45 krajcár értékben „küllőnek és fogaknak való fákat", 8 forint 30 krajcárért pedig 17 szál deszkát vásárolt a tanács. Ezen kívül Tódi György Bereg megyei lakostól 300 gyertyánfát, Tompa János nagyrévi mesterembertől pedig 134 küllőt és 118 hajtovánt vett az elöljáróság.

43 áruszállításban betöltött szerepéről: „A ' Körös vizei sok kárt tesznek ugyan áradásaik által, de hasznot is hoznak: mert ezeken hozzák le az erdőhátiak kasokban a ' tűzi és gazdasági szerszámfákat, sőt nagy víz idején Csongrádtól felfele a' tiszahátiak is szolgálnak jóféle kormos, pogácsa, masánszki almával." Fényes Elek 1839. IV. 11., Tábori György 1966.42. 3 „ Azért hogy a melly emberekkel a Tiszán le szálitottam volt a fáimat azoknak egyikével öszve szollalkozván, meg vertem; de ő csapott volt engem elsőben nyakon azon haragudtam meg. " CsML SzF. IV. A. 53. b.2. Csongrád Megye Levéltára. Úriszéki Iratok Gyűjteménye (a továbbiakban: Úsz. ír.) 223. 38 CsML SzF V. A. 102. a. 1. Szentes Város Tanácsának Iratai. Tanácsülési Jegyzőkönyvek (a továbbiakban: Tjgyk). 1749. 73. 39 A Szentesi Refor Ekklésia Históriája II. 193-194. 40 Az asztalosbútorra specializálódott magyarországi központok sorában a termelés mennyisége, az elterjedési terület és a díszítőstílus továbbhatása szempontjából Révkomárom számított a legnagyobb jelentőségűnek. A 18. században a helyi asztalosok egy része templomi berendezések készítésére szakosodott. K. Csilléry Klára 1980. 245-246. 41 A Szentesi Refor Ekklésia Históriája 1.15. 42 A 18. század közepére Csongrádon kialakult a faragók, ácsok, molnárok társadalma. Az 1784-es katonai felmérés 11 malmot ábrázol a Tiszán. A ács és molnár céh 1820-ban nyerte el céhlevelét. 1828-ban Csongrádon 52 molnárt és ácsmestert vettek számba. Szűcs Judit 1996. 90. 43 CsML SzF V. A. 102. m/4. Bír. és Köz. Szám. 1795. 32