A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században
A sót a szentesiek Makóról szerezték be. 1775 januárjában a Maros-parti városból 8 mázsa 76 fontnyi mennyiséget szállítottak, ami 27 forint 6 krajcár kiadással járt a tanács számára. 45 Előfordult olyan eset is, amikor Aradról vitték a sót Szentesre. 46 Annak ellenére, hogy Szentesen a 18. század második felében számottevő szőlőtermesztés folyt, a városban termelt bor nem tudta kielégíteni a helyi szükségleteket, ezért évről évre jelentős mennyiségű behozatalra szorult a település. Ebben az időszakban a budai, 4 a kecskeméti és a nagykőrösi 48 bor számított közkedveltnek, amit a helyi kocsmákban mértek ki. 1751 áprilisában 107 és 2/4, valamint 90, májusban 399 és 7/4, augusztusban pedig 469 és 2/4 akó bort vásároltak Nagykőrösön. 49 Budáról 1777. május 29-én 510 akó bort szállítottak a városba. 50 Az előbb említett településeken kívül Csongrádon, 51 Pesten, 52 Szegeden, 53 Szentendrén 54 és Tétényben is vásároltak bort a szentesiek. A korcsmáitatást felügyelő borbíró feladatai közé tartozott megfelelő mennyiségű és minőségű bor vásárlása. Ennek érdekében az e tisztséget betöltő személy felkereste a vásárlás szempontjából szóba jöhető településeket. 1777-ben Nagy Imre borbíró Egerben nem talált megfelelő minőségű bort, ezért kénytelen volt Pestre utazni, ahol már tudott vásárolni a városnak. 56 A bírói számadások gyakran arról is beszámolnak, hogy kinek a közvetítésével jutottak hozzá a szentesiek a szükséges mennyiséghez. 1763-ban a szentendrei Kuvits Péter, 57 1774 szeptemberében pedig a Pesten élő Petrovics nevű szerb kalmártól vásárolt a borbíró a kocsmákba bort. Olyan eset is előfordult, amikor a borkereskedő Szentesre is ellátoA 18. században a város a marosi sószállítás egyik fontos elosztó központja volt. A Maros-parton raktár állt, ahonnan tengelyen szállították tovább a sót. Eperjessy Kálmán 1971. 5. 45 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1775. 46 CsML SzF V. A. 102. m/3. Bír. és Köz. Szám. 1789/90. 47 Pest-Budán és a környező településeken a 18. században a szőlőművelésnek meghatározó szerepe volt. 1720-ban a pesti szőlők megközelítették a 11,6 kat. holdat, majd a század végére több mint a nyolcszorosára emelkedett a szőlővel beültetett terület. A pestiek Óbudán, Szadán, Veresegyházán, Budaörsön és Nagytétényben is szereztek birtokokat. Pest városa ebben az időszakban a magyarországi borok közvetítésében és kereskedelmében fontos szerepet töltött be. A 19. század első felében Budán még a vörösbortermelés számított meghatározónak, de ebben az időszakban már a fehér borok is kezdtek megjelenni. Budai borként ekkor nemcsak a város területén termelt nedűt emlegették, hanem a Szentendrétől Tétényig elterülő hegyek termését is beleértették. Csorna Zsigmond 1998. 19-23.. 48 Kecskeméten és Nagykőrösön a 17. században jelentős bortermelés folyt. A jószágtartás mellett a szőlőművelés nagy mértékben hozzájárult mindkét város fejlődéséhez. Bél Mátyás a következőképp jellemezte a körösi bort: „A különösen híres egri bor után nincs másik ivásra alkalmasabb és egészségesebb ennél, és mert bőven terem, olcsón kerül eladásra, s ezért a pesti, hevesi, szolnoki és kun, valamint jász vidékekre széltében-hosszában szállítják." Bél Mátyás 1977.78., Égető Melinda 1993. 90. 49 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1751. 50 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1777. 51 „...Csongrádra ezelőtt Két héttel Kásánéval által mentem Bort venni..." CsML SzF. IV. A. 53. b.2. Úsz. ír. 488. 52 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1774. 53 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1763. 54 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1763. 55 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1774. 56 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1777. 57 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1763. 33
