A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

imént már említett Borsos János (1739) vádlott egyik lakója. Elbeszélése szerint, amikor öt év együttélés után Borsos Jánostól saját házába költözött, akkor „azonnal 13 darab Szarvas Marhaja dög által el veszett 75 szambúl álló juhaival edgyütt holott akoron az Marháknak legh kisseb döge sem volt". A város természeti katasztrófáktól és járványos megbetegedésektől az 1750-es években sem mentesült. A krónikák szerint 1750-ben és 1751-ben áradás fenyegette. 1746-os év után 1751-ben újból tűzvész pusztított, a város majdnem egészen leégett.

35 Ugyancsak az 175l-es évben a lakosság állatállománya között a dögvész szedte az áldozatait. 1755-ben és 1758-ban aszályos évszakok váltják egymást. Kozma Istvánnét 1758-ban azzal vádolták meg, hogy miatta nem lett eső. Az asszony elismerte ezt, és vallomásában ezt olvashatjuk: „A Felhőket és essőketis meg tudjuk tartoztatni... az Ördög velünk vagyon, el viszen bennünket Istálóban vagy akolban, és otthan meg keni két ujjúnkat; fel fogjuk mindennemű ruhánkat az Fejünkre mezítelen farral fordulván a Felhőknek átkot mondunk, a két meg kent ujjunkkal a felhőt fenyegetvén, Hlyen átkot mondunk: Szakadjatok el Felhők, ne légyen esső Keresztyén Emberre... hogy semmije ne légyen a Keresztényeknek". Ebben az időben az emberek kenyér hiányában gyökérrel táplálkoztak, jószágaikat pedig más vidéken legeltették.

37 Korszakunk legutolsó említésre méltó természeti eseménye az 1763-as földrengés. A kiszámíthatatlan időjárás okozta pusztítás, a válság során felerősödő halálozási arány (éhínség, járvány), az ennek függvényében formálódó közhangulat, valamint a szomszédos területek boszorkányvádjai a helyi közösségekben sajátos folyamatot indítottak el.

38 A lappangó ellentétek felszínre kerülését az egyéni fenyegetettség érzése, és az egyéni életutak törése indukálta. A város 18. századi történetében lezajló boszorkányüldözés és helyi eseménytörténet, mind a németországi, mind pedig a hasonló hazai kutatások eredményeit alátámasztja. Az alapvetően agrárjellegű társadalomban a gazdasági szerkezetváltás okozta „kétségbeesés" (nagybani állattartás válsága), valamint a századelőtől formálódó társadalomkép (migráció) egészült ki a fent vázolt természeti katasztrófákkal, tűzvésszel és járványos megbetegedésekkel. Egy ilyen kétségekkel és feszültségekkel terhelt, összetettebb társadalmi kontextusban igény alakulhatott ki arra, hogy az embereket ért bajokra, az új és a régi közötti ellentétekre, valamint a változás okozta nehézségekre felelősöket találjanak. Megindult, vagy az események függvényében felerősödött a boszorkányok felelősségre vonása. „...nem tudhatták, miből történt legyen rajta, ki köszvény пек, ki más nyavalyának állította lenni..."

3 A város közegészségügyi helyzete a 18. században. 1526-ot követően az egészségügyi viszonyokban jelentős változások következtek be. A török seregek magyarországi jelenléte, és folytonos portyázása a keleti járványok behurcolásával járt. Az ország déli és alföldi részein hatalmas területek váltak 34 Schram I. 1984. 257., Ld. Függelék: 17. 35 Zsilinczky M. II. 1900.83. 36 Schram F. I. 1983. 343., Ld. Függelék: 40. 37 Zsilinczky M. II. 1900.82. 38 Vö. Behringer, W. 1990. 378-379., Behringer, W. 1987.400-430. 39 Schram F. I. 1983. 309., Ld. Függelék: 37. 73