A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

meg a szemtermelésre való átállás, fokozatosan háttérbe szorítva ezzel az állattartás addigi formáját. A térségben, közel kétszáz év alatt, több tényező együttes hatására (a birtokszerkezet, a birtoklás módja és jogviszonya, a törzslakosság melletti viszonylag nagy népesség-beáramlás, a földrajzi nyitottság stb.) nagy iramú fejlődés ment végbe. A konzerváló tényezők hiánya vezethetett odáig, hogy az újabb lehetőségek, és az általuk létrehozott fejlődési irányvonalak alkalmat nyerhettek a megvalósulásra. A változás a parasztpolgárosodás irányát mutatta. Ebben a változásokkal teljes időszakban fordultak elő a boszorkányperek, egy olyan helyen, ahol a jó minőségű föld és a nagy kiterjedésű puszták az emberek megélhetését biztosíthatták volna. A helyi eseménytörténet alapján megvizsgáltam a megfoghatatlan eredetű, de az emberek életében mindenképpen kedvezőtlenül ható eseményeket (pl.: feudális restaurációs törekvések), és a közvetlenül magyarázható háborús és hadi eseményeket is (pl: 1703-1711 Rákóczi-féle szabadságharc).

17 Ez utóbbiakat úgy találtam, hogy a külső veszélyek, a háborús pusztítások okozta emberveszteség, a tönkretett vagy elvitt termés okozta fokozódó létbizonytalanság áttételesen az emberek félelemérzetére hathatott. Az emberek lelkiállapotát befolyásoló események ha közvetlenül ugyan nem is, de közvetett módon igenis befolyásoló erővel bírhattak a boszorkányvádaskodások során. A nép körében megfoghatatlan eredetűnek vélt történések egyike az időjárás alakulása, pontosabban az időjárás hirtelen, előre ki nem számítható, negatív változása. Christian Pfister délkelet-németországi időjárás-kutatása 1702-1730 között egy felmelegedési időszakot mutatott, míg ezt követően száraz, hideg telekről valamint nedves, meleg nyarakról beszélt.

18 Bár figyelembe kell venni, hogy ezek az évszámok a földrajzilag távoli Délkelet-Németországra vonatkoztatva jelentek meg, mégis az általános felmelegedés és az általános lehűlés Európa különböző területein közel egyidőben teljesedett ki. Hódmezővásárhely szélsőséges időjárási viszonyairól csak elszórt adatok, olykor egy-egy boszorkányper alapján kaphatunk képet.

19 1707. március 9-én Károlyi Sándor jegyezte fel, hogy „Volt nagy fergeteg és fagy".

20 Szintén Károlyi Sándor földbirtokos Önéletírása tudatja velünk, hogy 1727. április 19-én „Rút idő lévén... ", valamint azt is, hogy ugyanezen év július 5-én „az nagy eső miá ki sem mehettünk". Aszály és áradás, azaz a szárazság és az árvíz mellett a szokatlanul kemény telek, és a kiszámíthatatlan nyári időjárási viszonyok jellemezték Hódmezővásárhelyt. Egy ilyen társadalmi, és szokatlan időjárási közegben megjelenő pestisjárvány csak fokozhatta az egyénekben megbúvó feszültséget. 1708. november 23-tól 1709 tavaszáig datálják a pestis hódmezővásárhelyi pusztítását.

21 Megismerve az akkori időjárási viszonyokat, nem meglepő tehát, ha az ezzel együtt fellépő agrárkrízis ínséges időszakot eredményezhetett. A krízishelyzetből adódó táplálkozási szokások megváltozása, és az egészségi állapotok megromlása (alultápláltság, éhínség) az egyébként is rossz egészségügyi viszonyokra is erősen 17 Sándor B. 2002. 5. Fejezet. 18 Behringer, W. 1990. 365. 19 Például Zsilinszky Mihály: Csongrádmegye története 1-3. köt. Bp. 1900. ^Réthy A. I. 1970. 140., Károlyi S. I. 1865. 185. 21 Szeremlei S. I. 1927. 96-114., Hódmezővásárhely története I. 1984. 319-346, 701-736. 71