A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján
Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján BENKÉNÉ SÁNDOR BARBARA ZITA (Szeged) A dél-alföldi mezőváros, Hódmezővásárhely 18. századi boszorkánypereinek vizsgálatával 2000 tavaszától foglalkozom. A hódmezővásárhelyi boszorkányperek elemzése következtében tudatosult bennem, hogy a forrás nem csak, és nem elsősorban csak a helyi hiedelemrendszer rekonstruálásában adhat hiteles vagy kevésbé hiteles képet. A népi társadalom „mágikus világképe" („magische Volkskultur") és az azt meghatározó szereplők mellett ezekből a perekből értesülhetünk a hódmezővásárhelyi társadalom világképének és közvetlen környezetének bizonyos szegmenseiről (pl.: társadalmi szereplők, betegségekről alkotott kép, eseménytörténeti ismeretek stb.). 1 A boszorkányperek ilyen irányú értelmezése mentén a helyi boszorkányvádaskodásokban megjelenő bevádolt személyek és sértettek viszonyának felderítésére, konfliktusaik megismerésére tettem kísérletet. Jelen tanulmányomban elsősorban a népi gyógyászat és a boszorkányság összefüggésében a helyi, korabeli egészségügyi kultúra vizsgálatára törekszem. Hódmezővásárhely a Tisza völgye és a Békés-Csanádi-hátság találkozásánál fekszik, a Tiszától és a Maros folyók között. 2 Az ősi Vásárhelyt a legrégibb okmányok 1266-ból „Visarahelly" névvel említik, mely ezt követően Wasarhel, Vasarhel, Hod Vásárhely, majd 1601-ben Hódmezővásárhely névalakváltozatokban jelent meg. „Hód-Mezo-Vásárhely város nevezetét vette az alatta elnyúló, s mindkét végével nyugatra kanyarodó félhold alakú tótól, vette továbbá azon szép róna mezőségről, melyen határa több mértföldre elterül, 's végül mondhatni - az egész vidéken vásártartásra legalkalmasabb helyzetéről", 3 azaz a város nevének jelentése nem más, mint a „Hód tava melletti mezőváros". 4 A város nádas-mocsaras területekkel volt körülvéve, valamint természetes erdei növényzet jellemezte. 5 A hódoltság idején Hódmezővásárhely és a környező települések lakosságának a pénzbeni és a természetbeni juttatások mellett kellett elviselnie a folyamatosan dúló háborúkat (pl.: a Thököly-féle felkelés), a török és tatár csapatok pusztításait (pl.: 1693-ban), valamint a török kiűzése céljából folytatott harcokat (1685-1697). 6 A lakosság helyzetének ellehetetlenülése odáig vezetett, hogy a város 1695-ben teljesen elnéptelenedett, s az 1698-tól meginduló visszatelepülések több évtized múltán, pontosan a boszorkányvádaskodások idején vettek nagyobb lendületet. A századfordulón 1 A 2002-es évre, az SZTE néprajz szakán 5г. Kristóf Ildikó témavezető irányításával elkészült szakdolgozatomban megismerkedhetünk egyes vásárhelyi emberek, vagy egyes embercsoportok mindennapjaival és a hétköznapjaik során jelentkező konfliktushelyzeteikkel. Sándor B. 2002. - Kézirat. 2 Soós J. 1979. 43. 3 SoósJ. 1979.43. 4 Erdei F. 1971 181. 5 Ormos P. 1971. 161., Hódmezővásárhely története I. (1984) 101-106. 6 Futó M. 1897. 36., Hódmezővásárhely története I. (1984) 319-346., Szeremlei S. IV. 1911. 115-120. 69
