A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

felfogadásához kapcsolódott. A forrásokból kitűnik, hogy rituális ivás nélkül elképzelhetetlen volt ez az esemény. Az áldomás e típusa az ún. munkafolyamatot kezdő áldomás közé sorolható. A birtokátruházási csoporthoz tartozik a jószágtartáshoz szükséges felszerelések vásárlását követően tartott ivászat. Összegzés A tanulmányban elemzett és közzétett számadások a 18. század 60-as éveiben működő gazdatársulás életébe engednek bepillantást. A közösség területi alapon szerveződhetett, feltehetőleg az ún. Felsőpárt jószágtartó gazdáit foghatta össze. A legfontosabb bevételi forrás az állatok után fizetett pénzből származott. A gazdaság keretei között nevelt jószágok létszáma évente változott. A társulás pénzügyeit a számadó lajstromos gazda intézte. A gazdaság az állatok őrzését pásztorokra bízta, akik munkájuk fejében meghatározott összegű bérezésben részesültek. A jószágállományért a számadó felelt. Ó irányította a munkát, ellenőrizte a bojtárokat. A gazdaság alkalmazottai egész évre szóló, meghatározott összegű bért kaptak, amely különböző részekből tevődött össze. A pénzbeli juttatás mellett ruhailletmény is járt a pásztoroknak, alkalmanként pedig jutalomban is részesültek. Két esetben a gazdaság a számadó és a bojtárok marháinak téli ellátást is biztosította. A kutak építése, karbantartása szinte minden évben kiadást jelentett a gazdaközösség számára. A számadásokból kiderül, hogy a jószágtartó gazdák nagy szerepet tulajdonítottak az áldomásivásnak, amely rendszerint valamilyen egyezséget erősített meg szimbolikus formában. A vizsgált forráscsoport kellőképpen igazolja azt, hogy az állatok őrzése, legeltetése megkívánta a jószágtartó gazdák tömörülését, érdekeiket érvényre juttató társulási forma létrehozását. 58