A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

Büs-ér mellett döglött meg. A Vég Andrástól vásárolt bika inát elvágták. A faggyút, a bőrt és a húst öt gazda osztotta szét egymás között. A pásztortanya legfontosabb kelléke a talyiga

42 volt, ami a gyakori helyváltoztatás miatt alkalmasnak bizonyult az eleség és a gúnya szállítására. A talyigás ökör

43 több alkalommal felbukkan a számadásokban és a peranyagban is: „Továbbá a' mi a' Talyigás ökröt illeti, a' me Ilynek hogy 27. for lett légyen az árra legegyenesebben innen lehet kihozni, hogy az azon esztendőbéli pásztorok azt állityak hogy egész nyáron a ' barom között lakott, őszszel pedig telelőre bement, annak utánna a pásztorok többé soha sem láttak, sem a' barom közzé tavaszszal ki nem ment. és igy őszszel, avagy Karátson körül adódhatott el, a' melly szintén meg edgy ez a' Tóth János Székbiroi Laistromában található 27.for

tos ökörnek vételének idejével, mivel azis azon idő tájban esett, a' mellyet azon Laistromban meg lehet látni, melly ökörnek oltsóságát okozta az, hogy az egyike már akkor a ' midőn el adódott egészlen el vesző félen volt, a ' mellyet a ' pásztorok közzűlis némelyek bizonyítanak, egyszersmind Nagy Pál István Uramis azt vallva hogy az ökörnek az egyike telyességgel elveszett volt az árrát is mindedig 27. for

m hallotta, hasonlóképpen vallotta Csák Ferencz Bátyám Ur is, a' ki mindenekfölött leg jobban tudhattya, mivel ő Kegyelme nélkül a' Gazdaság csak egy darab jószágot sem vett meg, sem el nem adott." Az egykori lajstromos gazda fiainak tanúvallomásában arra is találunk utalást, hogy Tóth Mihály két talyigakereket vásárolt 11 máriásért. A pásztorfogadás ünnepélyes keretek között zajlott, rendszerint áldomásivással erősítették meg az egyezséget. Ennek költségei a gazdaság 1765-ös, 1766-os, 1767es és az 1768-os elszámolásai között szerepelnek. A beszegődés, azaz az ünnepélyes felfogadás 1769-ben Dóczi Miklós házánál, az udvarban történt. A legtöbb esetben az áldomásivashoz vásárolt bor mennyiségét és árát is feltüntették a számadásokban. 1766-ban a számadó, az öregbojtár és a kissebb bojtár felfogadásakor elfogyasztott ital külön-külön szerepel. Ebben az évben a számadóval kötött egyezséget követően 8 icce, a bojtárok megfogadása után pedig 6 icce bort ittak meg a gazdatársulás tagjai. A különböző felszerelések vásárlásakor is rendszeresen tartottak áldomást. A Szarvason beszerzett vályúk vételét követően 6 icce 4 krajcáros, a 200 kútrovás vásárlása után pedig 3 icce bort ittak meg. 1767-ben a bikahajtáskor is 3 icce bor fogyott. A számadásokban szereplő áldomások többsége az alkalmazottak, azaz a pásztorok 42 Debrecenben a pásztorszállás két részből állhatott: a talyigából és a mellé épített nád- vagy vesszőfonadékból álló, könnyen mozgatható fözőhelyből. Balogh István 1958. 545. 43 A forrásokban a talyigás ökrök számára vonatkozóan egy alkalommal találunk utalást, ami azt igazolja, hogy két jószágot használhattak a pásztorok: ,Amely két tajigás ökör hogy tsak . 27 for adódott el,azért lett hogy az egyiket tsak az boriért vette meg Tóth János Úr, mert már akkor egészlen el vesző félen volt..." 44 Az áldomásról Szendrey Ákos készített összegző tanulmányt, amelyben a történeti adatokat is felhasználva szedte egy csokorba a szimbolikus evés-ivás alkalmait. Az adásvételi áldomás tulajdonképpen a birtokátruházáshoz, a birtokbajutáshoz kapcsolódik szorosan. Ide tartozik a csere-, a birtokátruházásivalamint a bérletkötő- és felmondó- áldomás. Szendrey Ákos szerint az adásvételt kísérő áldomásivás a következőképpen zajlott. Az aktus létrejöttét tanúsító személy felemelte a borral teli poharat, miközben a vevőnek a vételárat le kellett tennie az asztalra, az eladónak pedig fel kellett vennie. Ha ezalatt a jelenlevők nem tiltakoztak az ügylet ellen, akkor a pohár felmutatója áldást és szerencsét kívánt, a poharat kiitta, majd lefordította. Szendrey Ákos 1942.123-131. 57