A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

nyomtatni, s élelmet keresni kéntelenítettem" Ugyanebben az esztendőben feltehetőleg hasonló célból jártak Feketicsen is.

129 A gazdasági kapcsolatokon túlmenően a források gyakran megemlékeznek a kor utazási szokásairól, az idegen környezethez történő alkalmazkodásról is. Úgy tűnik, hogy az utazás során nagy szerep jutott a korábban szerzett tapasztalatnak, helyismeretnek, jóllehet még ezek birtokában is számos nehézséggel kellett szembenézniük a távoli vidékeken megforduló szentesieknek. Jó példa erre az a már korábban idézett per, amely 1798-ban került a városi tanács elé: „ Amidőn az Szabadszállási határon nagy darabon mentünk volna vizet nem kapván tudakozottunk hol lehetne meg itatni. Csuts Istvánt igazgattak egy tavolyáb lévő Vetselyi Szállásra hogy ottan meg itathatna; én pedig ahol már máskor is itattam Vetselyi Szálláson gondolván hogy ottan az egyik falkát meg itatthatom. Mint egy ozsonya tályon kétfelé kellet menni mint hogy bizontalanok voltunk hogy egy kúton anyi marhát meg lehetne itatni." Az utazásra vállalkozók rendszerint nem egyedül, hanem többen indultak útnak. A távolsággal természetesen a kockázatvállalás mértéke is növekedett, ezért célszerűnek tűnt, ha több személy utazott együtt. Ezeknek az alkalmi társulásoknak feltehetőleg voltak meghatározott, írásban nem rögzített szabályai. Erre találunk utalást az 1790-es esztendőben Lakos és Kováts Varga Sámuel között lezajló perben: „ Az igaz dolog, hogy ennek előtte egynehány napokai mind én, mind Varga Sámuel Pestre Szándékozván, a ' Felebaráti, s mások által gyakorlani tapasztalt és magunk által is sokszor cselekedet utazó baráttságra, az útban egymást meg segitő boldogitásra, és a' bátorságosabban lehető utazásra nézve mind én, mind pediglen eő, hogy együtt utazhassunk kaptunk az alkalmatosságon..."

131 Az idézetből az sajnos nem derül ki, hogy az emlegetett utazási „szerződésnek" mi volt a valódi tartalma, milyen jogai és kötelességei lehettek a feleknek. Összegzés Szentes város polgárai a 18. században kiterjedt és szerteágazó gazdaságikereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. Ezzel magyarázható, hogy a szentesiek gyakran megfordultak távoli vidékeken, amelyekkel szoros együttműködésben álltak. Annak ellenére, hogy a város 1730-tól három országos vásár tartására kapott szabadalmat, a helybeli lakosság rendszeres látogatója volt a környékbeli valamint lakóhelyüktől messze fekvő települések sokadalmainak is. A szentesiek az általam vizsgált időszakban főként a debreceni, a fehérvári, a gyöngyösi, a gyulai, a kecskeméti, a mezőtúri, a pesti és a vásárhelyi vásárokat keresték fel. Az árucserében a helybeli görög és zsidó kereskedőkön kívül a város polgárai is jelentékeny szerepet vállaltak. Természetesen a kereskedelemben az általam vizsgált mezővárosi közösségnek csak egy szűk rétege vett részt. Ide sorolhatjuk azokat a szentesi lakosokat, akik közösen kezdtek vállalkozásba a biztos haszon reményében. CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1791. 496. CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1790. 478. CsML SzF V. A. 102. b/3. Tan. ír. 1798. 733. CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1799. 780. 43