A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században
Leggyakrabban állat- illetve terményfelvásárlásba fektették tőkéjüket. A lovakat és a marhákat a helyi gazdáktól vásárolták, majd túladtak rajtuk. Az alkalmi vagy állandó jelleggel kereskedést folytató személyek mellett a szentesi társadalom mobil rétegéhez tartoztak azok a marhahajtók és fuvarosok 132 , akik rendszerint valamelyik helybeli kereskedő jószágát vagy áruját szállították. A kereskedelemben résztvevő szentesiek mellett feltétlenül meg kell emlékeznünk azokról a személyekről is, akik távoli vidékek, települések árucikkeit közvetítették a mezővárosi közösség felé vagy pedig a helyben megtermelt javakat vásárolták fel. Láthattuk, hogy ezek az emberek rendszerint kereskedők, céhes iparosok voltak. Szentes a 18. században rétegzett kapcsolatrendszerrel bírt. Bizonyos településekkel a város egyidejűleg többféle kapcsolatban állt, másokkal viszont elvétve, egyegy kivételes esetben működött együtt. Ennek tudható be, hogy az utazásra vállalkozók otthonosan mozogtak azokon a területeken, ahol rendszeresen megfordultak. A távolság növekedésével viszont együtt járt a kockázatvállalás is. Jó példa erre az 1790-es esztendő is, amikor a mostoha időjárási viszonyok miatt a jószágállomány egy részét távoli vidékekre kellett hajtani. A levéltári forrásokban szereplő településeket áttekintve azt tapasztaljuk, hogy Szentes gazdaság-kereskedelmi kapcsolatai meghatározott tájegységekkel voltak intenzívek. Ebben feltehetőleg az eltérő földrajzi adottságok játszottak szerepet, de jelentősen befolyásolták a politikai-társadalmi viszonyok is. A tanulmányomban felvázolt gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok hálózata természetesen csak jelzés értékkel bír. A levéltári források ugyanis csak elvétve, egyegy peres ügy kapcsán számolnak be ezekről a viszonyokról. Emiatt előfordulhat, hogy egy-egy távoli vidékkel fennálló intenzív kapcsolatrendszerről hallgatnak a dokumentumok, annak ellenére, hogy az adott korban teljesen megszokott és bevett gyakorlatnak számított a kapcsolattartás. 133 „ Az fellyebb el múlt 1779 dik Esztendőben Szekeressé lévén az öreg Koszta Görögnek János fövételekor esendő Pesti vásárkor Dohány alá, Le rakván az dohánt Pesten, meg állottunk egy parton közönségessen mi szekeresek, t.i. Sólyom János Ur Buzi György, Gál istván és én magam Kúti istván én az többek közöt Asztalos Barak János számára szegődtem deszka alá Szekeremmel." CsML SzF V. A. 102. b/l.Tan. ír. 1780.333. 133 Valószínűleg a 18. század második felében jelentős lehetett a halkereskedelem is, amelyről sajnálatos módon a források igen szűkszavúan nyilatkoznak: „ Alabbirtt ennekelötte két esztendőkkel, midőn halásztam volna más halász társaimmal a' Mákots érben Szentesen lakó Kóródi József hozzánk jött, és minthogy akkorba gazda személye voltam meg=alkudott vélem a' halra olly formán, hogy a' mit foghatunk másnak ne adjuk hanem nékie, melly végre foglalótis adott nékem egy forintot, mellyet nem lévén fő gazda leg=ottan vittem Pállavits József Uramnak. Szolgálván a' Szerentse, a' melly halait fogtunk /: ám bár három hallal Kereskedő Oláhok eleget Kérték:/félvén a' kártól másnak, nem mertünk adni..." CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1787. 452. 44
