A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

A szentesiek kopácsi teleltetéséről emlékezik meg az az 1793-ban és a rá következő esztendőben lefolytatott per is, amelyben Benkő György elveszett marháit követelte Székely Jánoson és Balog Sámuelen.

111 A felperes 24 marhát adott át az alpereseknek, darabjáért 4 forint 10 krajcárt fizetett. Úgy tűnik, hogy a teleltetést szervező személyek, nevezetesen Székely János és Balog Sámuel sok jószággal rendelkeztek, és hozzájuk csatlakoztak a kisebb jószágállományt birtokló gazdák mint például Benkő György. Kopácson feltehetőleg nemcsak az előbb említett gazdák állatai teleltek, hanem mások is település határában tarthatták marháikat: „ Karátson előtt, mint egy három Hetekkel mentt a ' Tanú a ' Baranyába, és ott látta a Kopántsi Réten, hány darab lehetett, azt nem tudja; mivel sok gazdájé volt..." Az iratokból kiderül, hogy 1790. szeptember 19-én hajtották le a jószágok egy részét Baranyába, a többi marhával pedig Szent Mihály-nap előtt indultak útnak: amidőn 1790 dik Esztendőben 19. Szeptember elhajtottuk a marhákat Baranyába akoron valamej Darabbúi álló marhákat lehajtottunk én Balog Sámuel jelen lévén mind adig míg a feltett hejre nem irt a marha..." Az állatok még a következő év, azaz 1791 áprilisában is Kopácson tartózkodtak. A jószágokat a vízjárta réten legeltették, de szénázták is őket: „Karátson tályban mutattak mások a ' Tanúnak Kopántson a ' Faluban őt darabot, melyek mindnyájan a' Széna alatt betegen hevertek..." A takarmányt a település lakóitól vásárolták, a marhákat pedig a források szerint a Drávából itatták: „ ...hanem egyszer, mikor a' Drávából itatta a' Tanú, meg rászta magát, hasra esett, és a' Drávába belé vergődött..." A teleltetést megszervező személyek marhapásztorokat alkalmaztak, akik gondját viselték a jószágnak. A szentesi gazdák, úgy tűnik, rendszeresen megfordultak Kopácson és figyelemmel kísérték a teleltetést: „ Az első hajtásból döglött é meg, vagy sem, nem tud benne a ' Tanú semmit, mivel mihelyt a ' marhákat a Baranyába hajtották, másnap reggel mindjárt el ment Balog Sámuellel, és annak Fijával Eszékre Búzáért, onnét pedig haza Szentesre; azután ujj esztendő után két Hétre mentt ismét le." Botoson és Kopácson kívül a szentesiek marháikat Békésre

112 és Sarkadra

113 is elhajtották, ahol a jószág az ínségesebb időkben is talált magának élelmet. 1794-ben a mostoha időjárási viszonyok miatt az állatállomány egy része ismét Baranyában és a Bánátban telelt.

114 Előfordult, hogy az őszi legeltetésre is elhajtották a jószágokat távoli vidékekre: „ ... a ' múlt 794 Esztendőben, a ' midőn több érdemes Gazdák Marháival az Én marháim is őszi Legelés végett a' Duna mellé hajtattak volna, akkor az én marháim közzül edgy 1 negyedfö Tinó midőn az Miklai Földön kétfelé szaggatták volna, tévelyedésböl az Keresztes Mihály Uram és Kozák István marháikkal az Báró Rudnyánszky Zádor nevezetű Pusztájára Kunos András Számadó eleibe bitangul el111 CsML SzF V.A. 102. b/3 Tan. ír. 1794.606. 112 ,^innakutánna szénám nem lévén magamnak elegendő kéntelenittettem Békésre menni a' Mi kevés jószágom volt azzal együtt telelni." CsML SzF V. A. 102. b/1. Tan. ír. 1780. 333. 113 CsML SzF V. A. 102. b/4. Tan. ír. 1799. 771. 114 „ / 794 Év ismét szúk termés a jószágot ismét a Bánátba És Baranyába hajtotok telelni a szegénység tul a Kurczán ismét gyékénytövet ástak áztat megszárítva mozsárban törve pogácsának sütötték és ették." Petrák-krónika 1997. 287. 41