A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

Temes folyó mellett fekvő Botos határába hajtották: „ Ebben az Esztendőben nagy szárazság volt, ugy hogy nyáron is alig tudott a jószág tengődni, télire pedig, minthogy igen kevés volt a takarmány a lakosok jószágaikat a Bánátba, Baranyába, Békés vármegyébe a rétes hellyekre széllyel hajtották, nevezetessen az úgy nevezett Dobos ménessét, mely állott 350 darab legszebb lovakból hajtották a Bánátba Botos nevű hellység alá, melly a Tömös vize mellett van." Kiss Bálint leírásából tudjuk, hogy Dobosy Mihály, Nagy Ferenc és .Keresztes János feltérképezték a telelő helyet, majd Ittebén vásároltak egy kazal szénát. Demeter-napján indult el a számadó az állatokkal és két bojtárral. A szentesi gazdák a Bánátban telelő ménest két alkalommal keresték fel. A téli hónapok időjárási viszontagságai után a jószágokat József hetében kezdték hazahajtani Szentesre.

108 Az 1790-es esztendőben a szentesi gazdák közül jónéhányan Baranya megyében, a kopácsi réten teleltették marháikat.

1 A több száz kilométeres utat és az ezzel együttjáró viszontagságokat azonban nem mindegyik jószág bírta ki. Emiatt a szentesi gazdák közül páran perbe fogták a teleltetéssel megbízott személyeket. A szentesiek baranyai teleltetéséről két peres ügy emlékezik meg, amelyek közül az első 1792-ben került a tanács elé.

110 A források szerint Poja Mátyás egy 15 forint értékű subáért valamint 3 forint 20 krajcár készpénz fejében vállalta Széli Mihály három lovának téli ellátását: „ A ' múlt esztendőben Ns Baranya Varmegyében teleltetni vinni reám bízott három Lovai közzül ket roszaknak el vesztek eránt; Mellyeket nyári állapottyában esmért Tanúi által Summáson reám becsültetett, így adván elő, hogy bizonyos alku szerént az az 15. for. subáért, 3. for. és 20 Xr. Kész pénzért vállaltam fel teleltetni..." A nézeteltérés abból adódott, hogy a három lóból kettő megdöglött: „...mely nap Kopantsra bé érkeztünk az egyiket István fiam egy Puska lövetnyire mentiben háromszor emelte fel. annak utanna tovább tovább vánszorogván egy semjékben meg döglött. A' rétet gyújtván a' tűz el borította, és meg égett, mellyet Baranya fel járása, az, az azon lónak keresése utánn az ottan volt Csordásoktol kaptunk hirt fellőle." A másik lovat Pója Mátyás eladta egy aranyért, mert úgy ítélte meg, hogy az állat előbb-utóbb megdöglött volna. A kopácsi tanács az adásvételről igazolást is adott, amely bizonyította a vizsgálat során az alperesek vallomását: „ Szél mihál lovairól azt irjuk valamint először hogy mihelen poja mátyás hozzánk jött az egyik másnap megdöglött az mellyett is Csordásaink élö nyelvel bizonyittnak az bori is rajtaveszett mert hamarjában az rétett még öszel meg gyújtották rajta meg égett az másodikat penig egy aranyokon el adott ott nálunk lakozó polgárnak Czövek Sámuel néven nevező embernek rea kötőit 13 forintokatt csak abrakra és még most sem javulhat az a lo utobis elves az embertől Észt is ugy erősittjük mind az fejjebb való irast pecsétünkkel." m A Szentesi Refor Ekklésia Históriája II. 205. 108 Kis Bálint 1992. 381-383. 109 Kopács földrajzi fekvésének köszönheti, hogy a 18. század végén a szentesi gazdák felkeresték jószágaikkal. A település határában vízjárta rétségek, legeltetésre alkalmas területek feküdtek, amelyek a szűkösebb esztendőkben is biztosították az állatok számára az élelmet. Éppen emiatt Kopácson és a bellyei hercegi uradalomban még a 19. század folyamán is jelentős szilajmarhatartás folyt. Lábadi Károly 1994. 79. 110 CsML SzF V. A. 102. b/2. Tan. ír. 1792. 540. 40