A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

Aggyanak hát sok piros almát, pár krajcár is mellé még nem árt. Jó egészséget érte Krisztus ád, jó lössz ehhön majd az időjárás, Evvel jó egészség, jó termés jár! (H. Kovács M.) Zörgetik a kulcsot. Pénzt akarnak adni. Ha garaskát adnak, a többihez tesszük, Ha forintot adnak, szépen megköszönjük. Kifelé menet, énekelve hangzik el: Nosza, nosza jó gazda, jó gazda! Sonka, kolbász, szalonna, szalonna. Kántálóknak jó volna, jó volna. Az isten áldása szálljon a házára! Házáról magára, egész családjára, Házáról magára, egész családjára. (Szabó I.) Bor, búza békesség szálljon a házukra, A megszánt ajándékot nyújtsák a markomba. Hamar-hamar, hogy menjünk dolgunkra, Mert másutt is várnak a jó mézes borra. (Szabó J.) Bebocsátás hiányában hangzik el az alábbi szöveg: De ha elkergetnek, és nem örvendeznek, a termést jégeső veri el. Adnának mán akkor! Most adjanak, mög máskor, áldás száll a házra akkor! A makói betlehemes játékokról az előbbiek alapján elmondhatjuk, hogy bár nagy számban és hosszan adták elő mondandójukat, sajátos típust képviselnek. Ez a folyamat a gyors városi fejlődéssel magyarázható. Mások voltak az igények, elvárások a falusi társadalmakban. Az akkori modern civilizáció hamar begyűrűzött a makói házakba. A Makói Friss Újság 1929. december 29-i számának tudósítója meglehetősen reálisan látja a betlehemezők helyzetét, egymásután pusztulnak, satnyulnak, vesznek a régi szép népszokások. A betlehemes játék még a legutolsó években megőrizte Makón a maga őseredeti népies formáját, de már korántsem kultiválták annyian, mint régebben s főleg nem olyan alapos felkészültséggel. Az idén ugyan körülbelül 50 betlehemes társaságnak adott ki engedélyt a rendőrség, de ezek között kettő sem volt olyan, mint a régi betlehemes társaságok, amelyek hónapokon keresztül 194