A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században

tudtuk azt az ötvenezröt se kivonni belűle, amennyié egykor mögváltottuk. Pedig nagyon köllött a pénz! A tsz akkor még gyöngén fizetött, alacsony munkabér vót, rossz volt a termés, nem nagyon tudtunk árulni se. Vót részes művelés, mer a tsz részibül adtak, de nem termöttjól. Lehetőit ilyen brigádba dógozni, oszt megbeszéltük, hogy a Jancsi bátyád olyat vállaljon, ahol mindön hónapban kap pézt. - Kölcsön nem vót fölvéve. Adtak vóna valamit, dehát mire vögyük föl. Négy gyerök van, hát mibül fizetjük vissza? Aztán mögbántuk, mer vissza tudtuk vóna fizetni. - Még aztán is sütöttem kenyeret itthon, mikor beköltöztünk. De nem adtak mán a tsz-be se lisztöt, mög vót mán akkor itt pék. Oda elvitték a kenyérlisztöt, aztán adták érte a kenyeret. Olyan csereféle vót. A kenyér is olcsóbb vót, 3 forint. De egy jó darabig még itthon, a kemencébe' sütöttem. Nehéz vót, dehát kikőteköztünk, és nem vót péz. Tehén vót, de hát azt fejni is köllött. Vitték a tejet, hetenként fizettek érte. Egyik naprul a másikra éltünk elejibe. Nagyon nehéz vót, de aztán szépen alakult mindön. Amikor begyüttünk, én se tudtam itt benn Tápén a járást, mer nem vót nekünk itt benn födünk. Ott kinn jártam iskolába is. Csak misére jártunk be. Gyüttünk, oszt hoztuk a cipőt vagy a papucsot a szatyorba, s mikor átértünk a komppal a Tiszán, itt húztuk föl. Mezítláb jobban haladtál. De aztán mögszoktam ezt a benti életöt. Gyüttek a gyerökök is velem kapálni, mög szénát gyűjteni. Hál' Istennek jók vótak. Nem harcoltak ki ezt, azt. Csak amire kő gyerökeim, csak arra kérjetök! Én nem bírtam fizetni a tanulásukér, de azt mondtam, hogy ha ti úgy érzitök, hogy bírjátok, akkor tanuljatok! Ani is mikor odakerült, hogy egyetemre mögy, a tanárnő azt mondta, hogy igaz, hogy most nem keres a lánya még, de ha ezt az egyetemöt elvégezné - mer szorgalma, az van hozzá - többet fog keresni, mint aki mán dogozik. De aztán nem is köllött fizetni, mer mögkapták a kedvezményt, kollégiumot is kaptak. Margit mög utána mögkapta az ösztöndíjat is, mög el is mönt közbe dógozni. Vót olyan, hogy nem fogadta el a jegyöt, inkább visszamönt mégégyször vizsgázni, hogy möglögyön az ösztöndíja. - Angyikád nem járt el dógozni. Sok vót a jószág. Vót, hogy három tehén is vót, disznó az mindég vót, tele vót az istálló. Sokszor azt gondoltam, hogy jobb vóna elmönni dógozni, dehát itt vótak benn a rokonok, a testvérök gyerökei, mög a nagymama is gyöngélködött. Bár még bírta magát, segítőit is valamit, de hát főzni is köllött, munka is mindég vót itthon mög a fődjeinkbe. Azt mondtam: Nincs annak sömmi értelme, hogy eljárjál dógozni. Itthon több péz begyün. Mit tudsz vele elérni, ha elmész dógozni 800forintér? " Id. Kószó Antal, aki ma a család legidősebb tagja, így emlékezik vissza erre az időre: „A mi tanyánk a Csergőben valamikor a 215-ös számú vót. De nagyon sok volt olyan, hogy A-s, B-s, vót olyan is, hogy három tanya is egy számon vót. Amikor jónak látták, leszámozták egyször, de többet nem, hanem elosztották, hogy А, В, C. '60-ba vót a Tápairétön a téeszösítés. Tudtuk, hogy gyünnek agitálni. Akkó nap, elmöntünk Leiére rokont látogatni. Mög daráltatni is köllött. Fölszödtem árpát, kuko28 Kószó Anna a pécsi egyetemen, Kószó Margit pedig a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. 173