A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században
ricát, daráinivalót. Föltöttük a szánkóra, osztán mönünk Leiére. Elsőbb beadtuk a dogokat a darálóba - ott vót a daráló a nagymajorba, a sarkon - aztán mondtuk, hogy ha majd mögyünk haza, akkor elmönyünk érte. Úgy is vót. Jancsi , mög az apukád fogadott bennünket. Mondták, hogy itt vannak a „bojtárok", de mán itt vótak tegnap is. Mer ükét is agitálták az ottani téeszbe. Kifogtuk a lovakat, bevittük az istállóba, osztán mán bemöntünk. Beszélgettünk velük, addig, hogy hát rokonok lőttünk ottan 30 . A cipőgyárbul, mög még valahunnan vótak. A tápai cipőgyárbul. Uk mondták is, hogy ezt nem állítja mög egy vagy száz embör. Ez el van dűtve. Itt nincs mellébeszéd. Mink osztán begyüttünk, bekötöztünk ide. Ott nem möntem be a tsz-be, hanem idegyüttem be (Baktóba). '60-ba gyüttünk be. Májusba vöttem mög ezt a telköt, aztán akkó nyáron idegyüttünk. Nagy vót, 600 négyszögöl. Vertük a vályogot itten. Ott kinn elbontottuk a tanyát, osztán ami tégla ott vót, faanyag, cserép, mindön onnan gyütt. Akartam én eladni azt, de nem köllött sönkinek se. Ki vötte vóna mög? Elsőbb nyöszörgött a tsz, aztán annak se vót pénze. Gondolták, hogy mögvöszik, mer vót ott egy nagy istálló, tíz jószág elfért benne. Oszt azt mondták, hogy akkó istállónak csinálik mög az egészet. Dehát aztán nem vót pézük, pedig jó lőtt vóna. így aztán lebontottuk az egészet, aztán elgyüttünk ide. így kerültünk be. " Édesapám, Kerekes Ferenc a Réten, Lebő mellett született (1944). Gyermekként élte át a negyvenes, ötvenes éveket, és kamasz fiú volt, amikor elköltöztek onnan. A hajdani kisgyermek szemszögéből ilyen volt az élet a Tápairéten: „Édösapámék nem Lebőn éltek, hanem attól körülbelül 300 méterre. Ott édösapámnak, Kerekes Jánosnak 31 vót 7 hold bérleményfődje. Ő ezt a 7 holdas kis bérleménytanyát 1937-ben vötte 500 pengőér '. Azér ' az 500 pengőér ' a faluban, Püspökidén is ajánlottak neki egy házat, de azt nem vette meg. О az édösapja házát, tanyáját szerette volna megvenni, ami szintén nagyon jó helyen, a Pajorban volt, de azt az édösapja nem adta oda neki, hanem odaadta az egyik barátjának, hogy az vögye mög a neveltfiának. Aztán édösapám ezt a másik tanyát vötte mög. Ekkor 26 éves volt. A tanyát Nagy Ferenctől vásárolta mög, aki szintén ott élt kinn. Aztán ez neki mostohaapja lett, és apámnak az édösanyjával Püspökielén élt, a Damjanich u. 39. számú házban. Oda mindég szeretettel jártunk be nagy ünnep idején. Nagy Ferenc másnéven Füstös tata volt. Nem volt az piszkos, sőt, nagyon is tiszta, pedáns embör volt, csak szivarozott. Ezért hívták Füstös tatának is. Nagyon szeretett minket, mi is őt, őket. Szép kort megélt, 82 éves volt, mikor meghalt 1962-ben. Emellett a tanya mellett volt egy nagyon régi, nádfedeles tanya, amit a Kiss Ferencék laktak. Szabadkéményes, csömpölyegsárral épített tanya volt. Oszlopra volt építve, hogy a vizek, amikor kijöttek, akkor azt ne mossák el. Ágasra volt építve. Az én apámnak a tanyája szintén nádfödeles volt, és csömpölyegsárral volt csinálva, de kisebb volt, mint az a másik. Egy szoba, konyha, kamra, egy kis istálló. Ez leégett. Kerekes János 30 Tápén rendszerint endogám házasságokat kötöttek, ezért minden régi tápai család leszármazottai között szangvinális vagy affinális rokoni kapcsolat van. 31 Kerekesjános 1911-1987 174
