A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

egy-egy szál virágot tartottak a kezükben, amit végül az atyának adtak. " Bérmáláskor Csólyospáloson rózsaszín, Balástyán piros szegfűvel, gerberával ékesítik a templomot. Esküvőre régen az adott évszaknak megfelelő kerti virágokat vagy virágszirmokat szórtak az oltárhoz vezető szőnyeg két szélére, ma ezeket üvegházi vágott virág helyettesíti. „Régön százszorszépet raktak a szőnyeg mellé, ma fehér szegfűt szoktak. "

7S „ Vót, amikó késő őszi esküvőre krizantémmal is díszítöttem a templomot. Máma mán erre a célra nem kedvelik. Halotti virágnak tartják. " 4 Újabban a templom esküvői díszítése a reprezentálás, a társadalmi, vagyoni helyzet kifejezőjévé válik; ennek csak az egyházi tiltások próbálnak gátat vetni. „Az atya nagyon haragszik érte, hogy ennyire fölvirágozzuk a templomot. Itt, Balástyán sok „ virágos " van, ők ajándékba adják a virágokat, így előfordul, hogy nagyobb ünnepek előtt közel 1000 szál virággal díszítünk. " A helyi üvegházi virágtermesztés felfutása előtt, kb. 15-20 évvel korábban a templomok ünnepi és hétköznapi díszítéséhez egyaránt kerti virágokat használtak; olyat, ami éppen akkor nyílt. „Nyáron nagyobb vót a választék: vasrózsát, nyárirózsát, margarétát; ünnepekre, vasárnapi misére előkelőbb virágokat: rózsát, liliomot töttünk a vázákba. De ha éppen más nem vót, büdöskével díszítöttünk." A virág a mindennapi életben Az élő virág és a „csinált virág" hajdan számos népszokás elmaradhatatlan tartozéka volt; nem célunk, hogy ezeket ismertessük, csupán néhány, virággal kapcsolatos jeles napi és életfordulókhoz kötődő népszokásról, recens szokásról szólunk, melyekre a vizsgált településeken emlékeznek, illetőleg amelyek ma is részei életüknek. Az emberi élet minden örvendetes és minden gyászos eseményéhez virágot szoktak vinni. A lakodalomban a virág - régebben főleg a „csinált virág" - sokféleképpen jelen van. Gondoljunk a „viaszos papírból", „pergamenpapírból" készült kalapvirágra és mellvirágra, amit a menyasszony tűzött fel a vőfély ruhájára. A koszorúslegények tisztségük jeléül rózsaszín mellvirágot viseltek. Esküvőkor a lovaskocsikat krepp-papírból kivágott, madzagra fűzött virágfüzérekkel díszítették.

77 Az említett szereplők által viselt művirágok, újabban élővirágok a házasságkötés szokásköréhez tartozó ünnepi, alkalmi tárgyak, jelvények, melyek azt jelzik, hogy viselőik a lakodalomhoz tartoznak. A vőfélybot, a kalap- vagy mellbokréta vendéghíváskor igazolta a meghívandó előtt a meghívás hitelességét: jelezte, hogy a vőfély a lakodalmas ház képviseletében jelent meg.

78 A házasságkötés szemtanúi a vendégek voltak, az esemény tárgyi bizonyítékát, a vendégvirágot a résztvevők évekig őrizget72 Oláh Jánosné közlése 73 Csóti Irén közlése 74 Gulyás Anna közlése 75 Csóti Irén közlése 76 Gulyás Anna közlése 77 Korkes 1995.225-226. 78 Györgyi 1990. 50. 147