A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

ték. „Én nem szoktam kidobni a lakodalmas vendégvirágokat - de a gyászszalagot se, - őrizegetöm őket a fiókba, néha elővöszöm, még az is eszömbe jut, kinek a lakodalmába kaptam. " A virágnak az ismerkedés, udvarlás során is fontos szerep jutott. A 18. század első felére vonatkozóan Bél Mátyás említi, hogy: „Ugyanilyen virágokból (ti. papirosból kivágott aranyfestékkel színezett virágokból) csokrokat készítenek a lányok és elküldik szerelmük jeléül annak, akivel jó barátságban vannak. Ahányszor ünnep közeledik, a lány ilyen ajándékkal köti magához a szerelmesét. Örül a legény, másiknál boldogabbnak tudja magát, az ajándékot süvegére tűzi, mintegy tarajosán jár vele."

80 A balástyai Gémes Eszter a lakodalomra való készülődésről a következőket írja: „Anyám bement Szegedre kalapvirágot venni. Jártas volt már benne. A kalapvirágok, vattabimbók, behúzva, rózsaszín, kék, krémszín vagy fehér selyemmel, viaszkos zöld levelekkel félig kinyílt rózsákkal. Ez olyan koszorúszerűen volt megfonva, amely a legény kalapját majdnem körülfogta." „Minden lány az első táncosának köteles a virágot feltűzni. Ennek ellenében a legény köteles egész éjjel mulattatni. Ha a virágtűző lányt másik legény táncba vitte, ez hívhatott másik táncost. Ha még megvolt a virágja, feltűzte másik oldalra a legény kalapjához. Nem is kell mondanom, hogy a legénynek ez dicsőség volt.. ."

81 Csólyospáloson évente egyszer, ősszel tartottak virágos bált. Oda csak olyan lány mehetett el, akinek már komolyan udvaroltak, vagy jegyben járt. A lány virágot vett a legénynek, azt föltűzte neki és úgy mentek el együtt a bálba.

82 Hasonló szokás volt Tápén, hogy a lány bevonuló udvarlójának csinált regutavirágot ajándékozott. A lánytól kapott virágcsokrocska a legszebb szavak helyett jelentette azt, hogy megvárja: ha kitelik az idő, majd hozzámegy feleségül.

83 Tehát a lány által ajándékozott virágot a legény a kalapjára tűzte, tudatva a közösség tagjaival, hogy már van választottja. Húsvétkor a lányok a locsolkodók kalapjára tűztek virágot. „A húsvéti virág a rozmaring vót. Cserépbe nevelték, vót mindön házná. Ebből szakajtottak, és ezt tűzték az ismerős locsolkodók, legényök kalapjára, körbe a kalapszalag mellé."

84 A rozmaring mellett jácintot, nárciszt is tűztek a locsolkodók kalapjára, kabátjára, akinek mán sok virág vót a kabátján, annak azt mondták, hogy: vigyázz, nehogy tehénnel találkozz!"

85 A virág, elsősorban szegfű gomblyukban való viselése 1914 előtt Nyugat-Európában a felsőbb társadalmi körökben az elegáns viselet része volt.

86 A továbbiakban napjaink virágajándékozási szokásairól szólunk. Ma már nincs olyan alkalom, amely ne adna lehetőséget virág ajándékozására. A születésnapi, névnapi köszöntés, a nőnap, az anyák napja, a házassági évfordulók megünneplése szinte elképzelhetetlen virág nélkül. A hagyományos paraszti kultúrában ezen alkalmak Szögi Lajosné közlése 0 Bél 1984.258-259. 1 Gémes 1979. 83-84. 2 Korkes 1995. 222. 3

Lele 1988. 68-69. 4 Oláh Jánosné közlése 5 Farkas Antalné közlése 6

Tergitl969.270. 148