A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

Népi virágismeret A népi növényismeret elsősorban jól felismerhető és hasznos vagy káros növényeket különböztet meg. A hasznosság fogalma azonban meglehetősen tág, illetőleg változó. Elsőrendű a gyakorlati, mindennapi életben való felhasználhatóság (táplálkozásra, festésre, gyógyításra stb.) De a közösség szempontjából hasznosnak minősülhet az esztétikai hatás is: az ember szépnek tart egy növényt, és igyekszik széppé tenni vele környezetét.

37 Amint már utaltunk rá, a virágok illetve virágoskertek ápolása kimondottan női tevékenységnek számított, a lányok, asszonyok feladata volt, csakúgy, mint a veteményeskertek gondozása. A század első felében szégyennek tartották, ha nagylányos háznál nem volt virág. Az eladó lány jellemére következtettek az elhanyagolt virágosvagy veteményeskertből is: „A gazos kert a nagylány lustaságárul árulkodott."

38 „Nem vót olyan sok virág, hogy arra ne jutott vóna idő" Széppé tudta tönni az embör lánya a kertjét, ha akarta. Szombaton vagy vasárnap röggé tudtunk rá időt szakítani. A gyerököt is bele lehetőit fogni segíteni. Úgy telik benne örömünk, ha szép az a kert."

40 A 20. század közepéig a vizsgált települések virágkultúráját, a fajok tekintetében viszonylagos szegénység és nagy fokú megállapodottság jellemezte. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a ma „régi virágként" emlegetett fajokat ültették a virágos- illetve veteményeskertbe. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a virágok cseréjét, új fajok elterjedését gátolta, hogy a falvak ki- és belépő kapcsolatai nem voltak olyan intenzívek, mint napjainkban. Az asszonyok legfeljebb a közeli városok piacaira jutottak el, de ide sem virágvásárlás céljából mentek, s feltételezhetőleg - az üvegházi virágtermesztés megindulása előtt - a piacok virágválasztéka sem volt túl bőséges, virágmagot, virágpalántát olyan piacozó parasztasszonyok árultak, akik kiskertjükben ugyancsak a „régi virágokat" termesztették. „Régön nem kötöttek virágra. Ha valakinek mögtetszött égy virág valahun, kért a gazdasszonytul, és adott érte cserébe másik fajtát. Virágot még máma is szokás cserélni, de az a babonája, hogy nem szabad mögköszönni, mert akkó nem fogja mög. " ; Napjainkban a virágnemesítésnek, üvegházi virágtermesztésnek, kiterjedt virágkereskedelemnek, a virágkatalógusoknak köszönhetően szinte megszámlálhatatlan „új virág" díszlik a falusi virágoskertekben. Sok példát találtunk arra, hogy a hagyományos parasztkertek virágait is virágkatalógusokból rendelik meg, vagy vetőmagboltban vásárolják. A „régi virágokat" őrző paraszti virágos- illetve veteményeskertek nyomára két csólyospálosi tanyán bukkantunk; mindkét helyen idősek élnek. Ezekben a kertekben többségében a régi parasztkertek virágai találhatók, ugyanakkor felismerhető a népi kertkultúra egyik fontos szabálya: a spontán kikelő növények meghagyása. 37 Péntek 1985. 137. 38 Szögi Lajosné Fodor Erzsébet közlése 39 Ilia Imréné közlése 40 Farkas Andrásné közlése 41 Farkas Antalné közlése 141