A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Fodor Ferenc: Az öttömösi spárgatermesztés

Ma már az öntözőberendezések is egyre modernebbek. A talaj adottságok nem teszik lehetővé, hogy nyílt vizű gödröket, víztározókat alakítsanak ki, ezért a legtöbben fúrt kutakból locsolnak. Ezek hatnegyedes, műanyagcsőből készült szitás csőkutak, melyek 45-50 méter mélyek. Kettőt-hármat kötnek össze. Egy kisebb öntöződobot két orosz gyártmányú, „Káma" típusú szivattyú is elhajt, de a nagyobb dobokat háromfázisú villanyszivattyúkkal hajtatják. Öntöződobokat már Öttömösön is készítenek, ezek azonban sokkal egyszerűbbek és olcsóbbak a gyáriaknál. Míg a gyári dobokat hidromotor mozgatja, addig a házilagosan gyártott dobot mosógépmotor húzza be. Ez azért előnyös, mert a hidromotor nem veszi el a víz nyomását. Szedés után a meglévő árkokba trágyát szórnak, majd kapáláskor - miután a spárga kizöldült - a bakhátat fokozatosan elsimítják. Nagyon fontos a megfelelő trágyázás, mivel a gyenge humusztartalmú talajban csak vékony, értéktelen spárga, cérna terem. „Amelyik olyan cinóber, abbú sosë lösz röndös spárga". Ma már a műtrágyák alkalmazásával ez könnyen megoldható. A történetírók által megörökített, a termeléssel kapcsolatos egyes praktikákról a mai termelők még csak nem is hallóttak.

17 A spárga egész évben gondos ápolást igényel. A gombabetegségek közül a legelterjedtebb a spárgarozsda (Puccinia asparagi), a fuzárium (Fusarium culmorum) és a gyökérpenész (Rhizoctonia violacea). A legveszélyesebb kártevők a spárgalégy (Platyparea poeciloptera) és a spárgabogár (Crioceris asparagi). Ellenük permetezéssel védekeznek.

18 Az öttömösi Magyar László Termelőszövetkezet megalakulása után, az 1960-as évek elején a már említett László Mihály szervezte a telepítést. Miután a gazdálkodók számára a termelést lehetetlenné tették, választaniuk kellett: vagy elhagyják falujukat és a városban próbálnak szerencsét, vagy belépnek a tészbe munkásnak. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy sokan elköltöztek. Azok azonban, akik megma17 Lippai J. 1664. 80. „Némellyek azt írják, hogy igen bőven nöl az Spárga, ha a bárányoknak szarvait, körmeit megtörik, vagy darabonként metélik: és úgy temetik-el a barázdában, s gyakrabban öntözik. Még némellyek azt vélik, hogy ha egész kos szarvat, ennijhány helyen meg-fúrnak, és úgy ássák-el a földbe mag-nélkül is magátul, Spárga nőll-ki-belőle. De ebben keveset bízom. Ha ki azt akarja, hogy egész esztendő-által Spárgája légyen, minek-utánna le-metélte az Spárgát, a gyökerét, a ki föllyül vagyon, környös körül megkapállya. és ki-nijssa, megint újiak nőinek. Ha pehig későbben kivánnya, hogy légyen; minek-utánna immár nem hoz gyönge spárga, végyen egy öreg kést, gyukja az földben, és aval körösztül messe a gyökerét, kapallya vagy forgassa-meg a földet rajta. Sz: Mihály nap tájba, megint spárgája lészen, Ha ki szép öreg spárgát akar nevelni, jó földbe ültesse azt, és az-után, jóll el-rothadt galamb ganéval csak nem egy térdnijre, föll-tölche. A ki magvát akarja venni, hadgya meg az első sengéjébül a ki szép temérdek, derék növés, és abbúl szedgye-le, mikor szépen meg-érik, az az, szép claris színű lészen, és belül a magva fekete. Aki télre akarja ittkin tartani, hogy idején Spárgája légyen, úgy bánnyék véle, az mint előbb írám, a fiatal spárgának oltalmazásánál. Aki télbe-is Spárgára vágyódik, készítsen a pinczében földet néki, kinek fele légyen száraz föveny, fele Juh ganéi, egybe-elegijtve; és azt öntözze megegy kevese. Az-után, vegye-ki egészen a Spárga gyökeret a földbül, és ültesse az el-készített földbe, födgye-bé valamivel, és ne bocsásson sok szellőt reá, télbe nőlni fog és meg-ehetni; de ne hadgyák egy tenyérnyi magasságnál föllyebb nőlni. A pinczében sárgább lészen, hogy nem mint itt kin." 18 Dávid S.-Koródi L. 1969.57. 121