A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

istentiszteletek körülményeiről, a temető és imaház fönntartásáról, a gyülekezetközi kapcsolatokról, missziókról, jótékonykodásról, adományokról, segélyekről, a gyermeknevelés kérdéseiről, a közösség tagjainak költözködéséről és így tovább. Ezekből pusztán csak az rajzolódik ki, hogy hogyan próbálta a közösség megvalósítani az eddig tapasztaltaktól, a létező egyházak gyakorlatától markánsan különböző vallási és közösségi eszményképét. Melyek voltak azok a gondok, melyek mellett szó nélkül nem mehetett el. Egyébként általában nehéz átfogó képet adni a közösség belső életviteléről, hisz egyfelől belső életüket tekintve egyfajta „rejtőzködés" jellemezte őket, másfelől ők maguk is folyamatos változásokon mentek keresztül. Ezért írhatta Turóczi Endre haraszti református lelkész 1870-ben: „Makó környékén nem épen ugy hisznek s cselekszenek [ti. a nazarénusok] mint én ezelőtt 6 évvel ismerém őket", s nyilatkozhatta 1875-ben Csécsi Miklós makói lelkész: „ létrejöttük óta többrendbeli metamorphozison mentek át." A mindennapi élet során fölmerült problémák rögzítése szerencsésen eredményezett olyan megállapításokat, melyek a makói lakosok életvitelét általánosságban világítják meg. Ezért a rendelkezésünkre álló nazarénus iratok egy olyan anyaggyűjtésnek, mely a 19. századi Makó népéletének áttekintését tűzi ki célul, hallatlanul értékes részét képviselik. A makói népéletre vonatkozó tudósítások A piac, adásvétel, a vasárnap megtartása Makónak, mint alföldi nagyvárosnak, természetesen a 19. században volt hetipiaca. Itt főként mezőgazdasági termények, élelmiszerek cseréltek gazdát. Jövedelemforrás volt ez, adás-vételi alkalom a piacolók számára. A városi (köz)élet egyik fontos színterének is számított a piac. De rendetlenségek helye is, így nem csoda, hogy iratainkban szép számmal találunk az itteni magatartásra vonatkozó megállapításokat. Föltűnik az árusok között ténfergő, idejét csak múlató fiatal leány képe, a megkötött üzlet tisztaságán vitatkozók szópárbaja, a valamely korábbi egyenetlenségen összekapó asszonyok veszekedése, a mérleget „mívelő" s a vevőt becsapó kofa, s ami a legfájdalmasabb, a vasárnapi istentiszteletet a piacra cserélő hívők alakja. Ha valami rendetlenség esett, az hamar kitudódott. Ez nem számított egyedinek, több adatunk maradt erről.

1 „Diós Pannival munkálkodni, rendetlenül viseli magát a piacon. " A följegyzés máskor részletesebb: „Lőrincz Julianna mindég kalacsozik a pijacon, még szokta tejfelbe [is] mártogatni. " „Marjai Antalné ifjú férfivel találkozott egy este, és veszekedet a piaczon kétszer", „Fenyves Kata megtámadta Kis Erdei nénit

19 a piacon. " 17 Csécsi Miklós (1840-1908) a makói református gyülekezet lelkésze. 18 A följegyzések nyelvi helyessége a 19. századi normákat tekintve is rendkívül rossz, olykor nehezen érthető. Mivel a fölvett szövegeket gyakran és hosszabban idézzük, ezért azon, az érthetőség végett, némi változtatást hajtottunk végre. Ezek főként központozás pótlását, nevek nagykezdőbetűs írását, illetve kevés, kisebb kiigazítást jelent. 19 Nazarénus szóhasználatban a néni szó nem biztos, hogy idősebb nőt jelöl. A közösségbe fölvett minden nőt néninek hívtak, a fiatal lányokat is. Máskor a jelentése a férjezettségre utaló -né. 103