A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

Vitát váltott ki, ha az eladók vagy vevők egymást becsapták. „Német Ferenc néni megeset a tojásért, azt mondta a gazdának, ganél tojás, de más kép mondta ki, csúnyán". „Nagy Józsefné és Kádárné ravasz utón adták el a rósz libákat ajok kőzőt. " „Imre Sándor hamis utón vett árpát. " „Az öreg Bíró néni a fontot míveltette. " Sőt Sárkány Jóska még a zsidót is megcsalta. Erkölcsi kérdésként hamar napirendre került a „pénz uzsora" problémája. Súlyos eset volt, ha a piaci „szórakozás" miatt egyesek a vasárnapi istentiszteletet elhanyagolták. „Sajtos nénivel is munkálkodni a fel emelkedésért, vasárnap, mikor Pécskán voltam, a gyülekezeti órák alat a két kis leányával sétált bent napernyő alat, a lányok kesztyűbe és egyéb kisaszónyoknak felőltötötve. " Nyilván az ilyen és hasonló esetek váltották ki az ítéletet: „fijakerek nem az Ur után vágynak, és akik olyak, nem hívek. " Rendezni kellett a vásárolható áruk kérdését is. Eldöntendő dolgok között ezt olvassuk: helyesek-e „ a vásárokon lévő kalap vagy ruha vételek. " Mások vasárnap egyszerűen dolgoztak a gyülekezeti óra helyett: „Csertus Ferentz most, vasárnap is, Mokrinba ludat rakodót, gyülekezetbe nem ment. " „Boros János egész vasárnap családjaival együt hagymát tisztított. " Kicsit zavaros, bővebb leírásunk is maradt. A vásárlás tisztességén, a használt mérő megbízhatóságán szólakoztak össze Szabó Samu és a majláti

21 bíró. „A Szabó Samu a majláti Mágoritól, aki biro, kúkoriczát vett, és nagy vékát vetett neki, és ősze szolalkoztak. Mond (a) Samu: maga biro, még sem tudja az igazságot. A pedig mond: maga hívő, még is a másét kívánja, én az igazságot tudom, és ha az én vékámmal ki nem jön, 10 fiot fizetek, hanem ha kijön, maga fizessen. De nem szűkség hogy ittfeleselődjünk, itt a pénze, maradjon magának " A menses idején a nazarénus gyülekezetbeli nők nem látogatták az istentiszteleteket. Ennek időszakában viszont megjelentek a piacon: „a nénik [ha] vasárnap a havi tisztulásba vannak, nem gyűnnek gyülekezetbe, hanem a piacra. " „ Többen a néniek árulni mennek vasárnap reggel a piaczra. " Összességében érthető, hogy a makói hetipiac, annak forgataga, kínálata, a város egészére való hatása, az adásvétel kapcsán komoly kérdésként merült föl a nazarénusok között a hozzá való viszony. A megtárgyalandó kérdések között olvashatjuk: „a vasárnapi pijacozás. " Trágárság, pletyka, káromkodás A legtöbb javítandó hibát a száj követte el. A nazarénus kifejezéssel ez volt a „szóban való megesés," azaz trágárság és káromkodás. Széles körben elterjedt. A város egészére jellemző lehetett. A ma már szinte föl sem tűnő fordulatok a 19. században sokkal komolyabb megítélés alá estek. Ekkor Makón sokan azon fáradoztak, hogy káromkodás elleni egyletet hozzanak létre. A küzdelemben különösen az egyházak jártak az élen, és ebben élvezték a hatóságok támogatását. Az egylet számára munka kínálkozott bőven. A följegyzések általános megállapításokat és szó szerinti szövegeket egyaránt megőriztek. Megesett, azaz hibát, bűnt követett el. 21 Nagymajlátról van szó. Makótól nem messze, ÉK-re lévő Csanád vármegyei község. 104