A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben
A forrásként használt dokumentumok Az 1880-as években tehát egy megerősödött, évről évre növekedő csoport a makói gyülekezet. Sikeresen túlélte az első évek viharait, a vele szemben kezdetben erőszakkal is föllépni kész erők akcióit. A sors fintoraként, amikor a növekedésből következően szembekerült a „naggyá" válás, az intézményesülés problémáival, ezekkel - belső szervezeti fölépítése, nem utolsó sorban az iskoláztatáshoz, a tudáshoz való viszonya miatt -, nem tudott megküzdeni. Ennek hatásai azonban ekkor még direkt módon nem érezhetők. A gyülekezet dolgainak kezelése szükségessé tett bizonyos adminisztrációt. Ennek részei a dolgozatunk fő forrását jelentő dokumentumok. Ezek nem megbeszélések hivatalos följegyzései, de témáit tekintve valamelyest hasonlítanak az egyházak egyháztanácsainak üléseiről készített jegyzőkönyvekhez. Egyfajta lajstrom az elvégzendő föladatokról és a közösségen belül fölmerült problémákról. Az írásokat az 1870-es évek végén és az 1880-as években a gyülekezet vezetője vagy vezetői, egyházi szolgái 15 saját használatukra készítették, így nem lehet rajtuk számon kérni, hogy a mostani olvasó számára következetesek legyenek. Döntő részben egy kéz írása, de másoktól származó bejegyzések is találhatók bennük. Sokszor használnak fél szavakat, rövidítéseket, csak a szerző vagy a közösség által értett megjegyzéseket. Rendszere egyébként világos. Ceruzával elválasztva veszi számba az elvégzendő föladatokat. Sajnos nem tudósít az ügyek kimeneteléről, elvégzésüket a följegyzések áthúzása jelöli. Az iratok a makói gyülekezet irattárában vannak. 16 A följegyzések rendkívül figyelemreméltók. Mivel személyekre lebontva sorolja a fölmerülő kérdéseket, még a közel 120 éves távlatból is diszkréciót parancsol. Az adatokból egyértelmű, hogy a gyülekezet minden részletre kiterjedő módon figyelemmel kísérte tagjai életét. Az elvárások, a keresztényi életeszmények betartását komolyan vették. A nazarénus felekezethez tartozás természetesen önként vállalt és az adott közösség által is elfogadott kötelék volt, a gyülekezethez tartozással azonban a hívők egy igencsak „központosított", folyamatosan komoly elvárásokat támasztó csoport részeivé váltak. A rendszer egyfelől biztonságot adott a tagjainak, sőt a tagjelölteknek is, másfelől vezetőin keresztül föllépett a számonkérés, feddés, javítás, kizárás, a végbement javulás megítélésének igényével. A szövegek ismertetése előtt fontos leszögeznünk, hogy ezekből nem szabad a makói nazarénus közösséget érintő általános következtetéseket levonnunk, hisz döntő részben csak a problémás esetek kerülnek elő. A följegyzések egyébként a magyarországi nazarénus felekezet egésze szempontjából jelentősek. Tudósítanak bennünket a fölmerülő fegyelmi kérdésekről, az alkoholhoz és dohányzáshoz való viszonyról, a nők szerepéről, a csoporton belüli oktatásról, a kirekesztések és visszavételek módjáról, a gyülekezet szervezeti fölépítéséről, egy-egy gyülekezeti ülés napirendjéről, az 15 A makói nazarénus gyülekezet elsőszámú vezetője ebben az években Lőkös József. Mellette a közösség másik meghatározó alakja Bárányi Antal. Mindkettőjüktől származhatnak az iratok. 16 Két álló téglalap alakú [11 x 35 cm], halványkék lapokból fűzött irat. Ceruzával vezették őket. Az első 32 oldalas, minden oldala teleírva. A második 28 oldalon tartalmaz folyamatosan följegyzéseket. A makói nazarénus gyülekezet irattára III. 1., III.2. 102
