A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

Nép életre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben ORBÁN IMRE (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A nazarénus felekezet keresztény. Elfogadja az apostoli hitvallást. Elvetik a gyermekkeresztséget, tilos fegyvert viselni, esküdni. Papjaik nincsenek, kötött liturgiájuk nem alakult ki. A többi protestáns felekezethez hasonlóan a szentségek közül az úrvacsorát és a keresztségét ismerik el. Elfordultak koruk társadalmi és egyházi viszonyaitól, az eddigiekkel szemben egy gyökeresen más értékrend szerint építették föl világukat. Erős összetartozás, aktív közösségi és vallási élet, radikális becsületességre törekvés jellemezte őket. Kerültek minden hivalkodást, igyekeztek egyszerűen, szerényen élni. Beszédükben, öltözködésükben visszafogottak, tilosak voltak számukra az élvezeti szerek, a dohányzás, az alkoholfogyasztás. Az elméleti tudományokat általában elvették. Nem tartották sokra az iskolázást, azt vallották, hogy a szükséges tudás számára elegendő a Szentírás ismerete. A felekezet az 1830-as években jött létre Svájcban. Eszméi hamar eljutottak Magyarországra. Közvetítői Svájcot megjárt mesteremberek voltak, akiknek missziós munkája nyomán az új hitnek már 1839-től lettek nálunk követői. A hívek zöme ekkor városi ember, főként iparosok és vallásos öregasszonyok.

1 Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a nazarénus térítés az Alföld felé fordul. így a hívek az 50-es évektől döntően a parasztság soraiból kerültek ki, bár szervezői, összefogói továbbra is iparosok, nem egyszer tehetősebb vállalkozók. A makói gyülekezet megalakulása és megerősödése

2 Az 1850-es évek elején Makót és vidékét még elkerülték a nazarénus eszmék. A változás az 1854-es évhez köthető. Ekkor vert gyökeret a nazarénus hit a Vajdaság földrajzi központjában, a Bács megyei Pacséron, s vált a település a további misszionálás központjává. Szöllősi Antal

3 makói református lelkész beszámolója érzékelteti azt az óriási lendületet, amelynek folyamatában csak az egyik állomás a makói gyülekezet megalakulása. Szerinte a pacséri meggyökerezés után, 1857-58-ban lépte át „e tan a Dunát és Tiszát, s áradatként kezdett terjedni délnek és különösen északnak. Pest, Heves, Kis-Kunság és Jászság, Torontál, Temes, Krassó, majd Csongrád, Arad, Békés és Bihar, az ország talán minden megyéi, sőt a király-hágón-túli részek is látták a Nazarénus térítőket. (...) Annyi bizonyos, hogy 1863. évig észak felé 1 Kardos László - Szigeti Jenő: Boldog emberek közösség. A magyarországi nazarénusok. Magvető Könyvkiadó Bp., 1988.64. 2 A makói nazarénus gyülekezet történetéről részletesebben lásd Orbán Imre: Megdöbbentő tünemény. A nazarénus hit és mozgalom története Makón (1864-1920). Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség Bp., 2002. с művet. 3 Szöllősi Antal (1825-1899) a makói református gyülekezet lelkésze. 99