A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

A biztos megélhetést azonban a legtöbb család számára még ekkor is az állattenyésztés jelentette. A szántók nagy részét takarmánynövényekkel vetették be. A rozs, búza, árpa, zab, köles mellett kukoricát, burgonyát, takarmányrépát termeltek. Az önellátás mellett a legfontosabb a jószágok takarmányának megtermelése volt. Egy közepes nagyságúnak számító 10-20 holdas gazdaságban is volt legalább két ló, három-négy tehén, tíz-húsz birka, két-három anyadisznó szaporulatával és a baromfiállomány. A takarmány biztosítása szinte egész éves munkát jelentett. A két világháború között ezen a vidéken műtrágyát nem használtak. A gyenge homoktalajokon a termésátlagok nagyon alacsonyak voltak. Rossz időjárás esetén még az elvetett vetőmag mennyiségét sem tudták megtermelni. Azt tartották, "ha Szent György napkor a nyúl kilátszik a rozsból, akkor rossz termés lesz". A technikai feltételek is elmaradottak voltak. A huzatos cséplőgépek az 1920-as évek végén jelentek meg, majd egy évtized múlva váltották fel őket a magánjáró gépek. A nagy gazdasági világválság alatt és után egyre több vállalkozó kedvű gazda vásárolt cséplőgarnitúrát. Az apróbb gazdasági szerszámok mellett (eke, ekekapa, borona, magoló, szelelőrosta) ez volt az egyetlen komolyabb befektetés, melyben a jobb módú gazdák üzletet láttak. Sokan azonban belebuktak vállalkozásukba. Ha a kölcsönt nem tudták visszafizetni, a bank "kidoboltatta a lakókat a hajlékból". Az általánosan jellemző tendencia azonban a fejlődés, a gazdaságok megerősödése volt. Kiskunhalason az 1930-as években a kereskedők száma nyolcvanon felül volt, az iparosok száma pedig meghaladta a nyolcszázat. Az export ezekben az években fellendült. Évente 1700 vagon baromfit és gyümölcsöt, 200 vagon búzát és 400 vagon rozsot valamint 15 000 hektoliter bort szállítottak külföldre.

80 Túlnyomó részben a kisgazdaságok voltak a jellemzők. Jól mutatja ezt Kiskunhalas példája is. A földbirtok megoszlása Kiskunhalason 1934-ben:

81 birtokos % 10 holdon aluli 4002 71,1 10-25 holdas 963 17,1 25-50 holdas 373 6,6 50-100 holdas 152 2,6 100-500 holdas 129 2,3 500-1000 holdas 7 0,2 1000-3000 holdas 3 0,1 Sztriha Kálmán 1936-os adatai alapján hasonló képet kapunk a kiskundorozsmai állapotokról is.

82 birtokos % 5 kat. holdig 2707 66 Janó Ákos 1965. 107. Uo. 105. Sztriha Kálmán 1937. 18. 92