A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

részt azért választották a két víz közötti, hosszan elnyúló földhátat, hogy vízi szárnyasokat nevelhessenek. Az állattenyésztés a következőképpen fejlődött:

66 Ev Szarvasmarha Ló Sertés Juh Kecske Szám 1751 701 149 56 1112 1800 2629 537 160 13136 1854 1996 1019 9011 54 1895 4322 1967 8209 3936 34 43 1911 2893 1976 4695 4110 16 28 A majsaiak igen korán hozzáláttak a szőlőtelepítéshez is. A hatóság a homok megkötésére az erdőtelepítéseket szorgalmazta, de például az újonnan kapott birtokokon a redemptusok inkább szőlőt telepítettek. A megszállás utáni évtizedekben a község legfőbb jövedelmi forrásai a csapszékek voltak. így hamar megindultak a szőlőtelepítések. Elsőnek az Öregszőlőnek nevezett dűlőt telepítették be. A szőlőbe gyümölcsfákat is ültettek. Az igényeket azonban még nem tudták kielégíteni, budai, kecskeméti, szekszárdi, szigetvári borokat vettek értékesítésre, illetve a sajátjuk javítására.

68 Mivel a megművelhető földterületet terjes mértékben föltörték, a lakosság rohamos szaporodásának következtében fokozódott az elszegényedés. A módosabb gazdák is korán munkára fogták gyermekeiket a terméketlen, sovány földön. "Majsaival még a világ végén is találkozni" — tartja a mondás, mivel sokan a kupeckodásban találtak megélhetést. A szegény sorsú családok felnőtt tagjai azonban még a két világháború között is a környék nagygazdáinál találtak megélhetést, napszámos munkát. 9 A redemptiókor Szánkót Kunszentmiklós, Móricgátat pedig Kiskunlacháza váltotta meg. A pusztabirtokokat a helységek lakossága közösen váltotta meg, így azok a közbirtokosság tulajdonába jutottak. Azonban már a redemptió utáni évtizedekben elkezdődött a puszták kiosztása és a legelők feltörése. A 19. század közepétől az állattartás már nem tudta eltartani az itt élő lakosságot, így a puszták java részét föltörték. A nagy távolságok miatt azonban nem tudott a puszták fölosztása előtt jelentősebb mezőgazdasági termelés kialakulni. A külterjes pusztai állattartást védelmező kunszentmiklósi és lacházi közbirtokosság, valamint a már kint élő és a földművelés nagyobb térre terjesztését szorgalmazó lakosság gazdasági érdekkülönbségei a század utolsó harmadában már felvetették a puszták felosztásának gondolatát. Ehhez járult még a nagybarmok pásztorainak és a számbelileg megszaporodott juhászoknak a súrlódása, melyben végső soron a legelőkért folyt a harc.

70 Szánk fölosztására 1893ban került sor. A móricgáti puszta felosztása később, 1896-ban történt meg. A közbirtokosság és a saját földhöz jutott új birtokosok közötti gazdasági érdekkülönbségeknél is fenyegetőbb volt az a társadalmi ellentét, mely a gazdák és a redemptióval nem rendel66 Uo. 257. 67 Zsidó Péter 1940. III. k. 10. 68 Fodor Ferenc 1997.229. 69 Csík Antal-Kozma Huba-Nyerges Benjámin-Szabó Lajos 1993. 53. 70 Forczek Zoltán-Janó Ákos 1977. 81. 86