A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

kező, a földosztásból kimaradt szegény nép és a pásztorok között keletkezett. A lege­lőkről kiszorult, szabad pusztai élethez szokott pásztorok nem tudtak belenyugodni abba, hogy bérmunkások, napszámosok legyenek. Hasonlóan a halasi határban történ­tekhez, a juhászok a kiosztott területeken tovább legeltettek, károkat okoztak. A nagy távolságok miatt a kunszentmiklósi gazdák megszerzett földjeiket hamar eladták. A környékbeli szegény nép, főként pásztorok, juhászok olcsón felvásárolták az eladóvá vált földeket. De jöttek a távolabbi szegedi tanyavilág már homoki földműveléssel foglalkozó szegényparasztjai is, kik magukkal hozták a szőlőültetés tudományát. l A puszták fölosztása után szántóföldi művelésre Móricgát sokkal inkább megfelelőbb­nek bizonyult, mint a volt szanki puszta. Mindkét területen a nagykiterjedésű, termé­ketlen homoktalajok erősen korlátozták a magasabb szintű földművelő kultúra kiala­kulását. A hasznavehetetlen területeket beerdősítették. Az erdők, valamint rendszerte­lenül, kisebb-nagyobb foltokban megtelepült akácosok, nyárasok, jegenyések a pusz­tai jószágtartást nem akadályozták, sőt megvédték a jószágokat az időjárás viszontag­ságaitól. A szántóföldeket azonban igyekeztek minél jobban növelni elsősorban az erdők és a legelők rovására. Erről tanúskodnak a következő statisztikai adatok is: 2 Művelési ágak kat. holdban 1895 1900 1930 Szántóföld 7236 8527 9358 Kert 47 103 46 Rét 2357 2444 1947 Szőlő, gyümölcs 121 666 622 Legelő 6019 4964 4229 Erdő 1854 1238 1119 Nádas 160 108 137 Nem termő 685 670 1261 A gazdálkodás fejlődése a második világháborúig A tagosítások és a puszták fölosztása után az újonnan szerzett birtokukra kitele­pülő családok hozzáláttak a terület termővé tételéhez. Ehhez a munkához új módsze­rek és eszközök kellettek. "Sehol annyi kis szerszámot és munkaalkalmatosságot nem láthat az ember, mint ezen a vidéken. Hegyes kis karók, ásók, széles és keskeny ka­pák, karaszolók és faápoló szerszámok, talicskák, targoncák és húzós kis kocsik, mind a közelharc fegyverei, melyeket kisemberek használnak, a nagy elemmel szemben" — írta Erdei Ferenc. 73 A kényszerűség és a paraszti találékonyság számos újítást honosí­tott meg a homoki földművelésben. Ezek legnagyobb része a föld elegyengetéséhez kapcsolódik. A homokdomb elegyengetésének legegyszerűbb módja az volt, amikor ásóval megbontották vagy megszántották a buckát és a szelekre bízták a homok el­hordását. Gyakoribb volt, és egyben a szegényebb emberek vállalkozása is, amikor deszkákat fektettek a földre és talicskákkal hordták el a homokot. A majsai szegé­nyebb családok a környék módosabb gazdáinál sokszor hónapokig kubikoltak. A homokhordás könnyebbé tételét és gyorsítását számos találmány segítette. Ilyen volt Bálint Sándor 1974.421. Janó Ákos 1982. 60. Erdei Ferenc 1977. 192. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom