A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

rolni, melyeket nagyarányú jószágtartással hasznosítottak. A szántók elsősorban a takarmánynövények megtermelését biztosították. A burgonya főleg az irredemptus lakosság eledelének számított. A dohány- és kukoricatermelésnek ekkor még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Egyedül a szőlőkultúra fejlődött folyamatosan. Az igazi fellendülés a 19. század végén következett be, amikor a filoxéra a szőlőket az ország más vidékein elpusztította. A halasi homok szőlőmüvelésre igen alkalmasnak bizonyult, mivel itt kétszer annyi termést hozott, mint a Kiskunság más területein.

29 Az 1860-as évektől az utak, vasutak építése, a piacok megnövekedése, a földszerzés korlátozásának megszüntetése elősegítette a tanyák kialakulását. A tanyaépítés tilalmának megszüntetésével pedig elhárult az akadálya a túlnépesedett városi lakosság kiköltözésének. A városhoz tartozó puszták ekkor népesültek be. A 19. század végére egy teljesen új alapokon nyugvó gazdálkodási rendszer alakult ki, mely a későbbi fejlődés alapjául szolgált.

30 Vizsgált területünkön hasonló nagy határú település volt Kiskunfélegyháza. A közvetlenül a redemptió előtt alakult település 1745-ben több pusztát is megváltott, így hozzá tartozott Ferencszállás, Galambos, Csólyos, Kisszállás fele, majd Páka és Jakabszállás negyed része.

31 E rég elhagyott puszták birtoklásának jogát csak hosszas pereskedések útján tudta Félegyháza érvényesíteni a környező településekkel szemben.

32 A nemrég még földesúri alattvalókból redemptus gazdák lettek. Azok, akik később települtek be vagy a megváltakozáskor nem volt elég vagyonuk, irredemptusokká, zsellérekké váltak. A közösség vezetését hosszú ideig a redemptusok birtokolták, így a maguk érdeke szerint szabályozták a földhasználatot is. Itt redemptus volt minden lakos, aki Félegyháza határának és pusztáinak megváltásában bármekkora összeggel részt vett, tekintet nélkül arra, hogy örökbirtoka és háza volt, vagy redemptus lakos, akinek csak háza volt illetve aki állatállománya utáni hozzájárulás révén csak haszonélvezetet kapott a közös juttatásokból. A város lakosságának lélekszáma a természetes szaporodásnak és a folyamatos bevándorlásnak köszönhetően rendkívül megnőtt, az 1840-es években elérte a 17 ezret.

33 Erőteljesebbé vált a birtokfelaprózódás, a földnélküliek száma megszaporodott. Az 1850-es években a Ceglédtől Szeged felé kiépülő vasútvonal a gabonakereskedelemnek nyitott új utat. Ennek hatására a még meglévő közföldeket kisajátították. A legrosszabbul azok az elszegényedett redemptusok jártak, akik belső telkeiket elvesztették és a redemptió arányában a megmaradt külső legelőhasználatuknak megfelelő arányos részt sem kapták meg. E jogaikból és birtokaikból kisemmizett gazdákból szerveződött a pusztakeresők mozgalma, kik évtizedekig pereskedtek jogaik visszaállításáért.

34 Az 1850-es években felvett adatok szerint Félegyháza és a hozzá Janó Ákos 1965.83. Uo. 91. Papp László 1940.306. Mezősi Károly 1974. 332. Metzner Károly 1932. 20. Fekete János 1981.78. Uo. 88. 79