A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

kapcsolódó (fél Kisszállás, Ferencszállás, Galambos) puszták, valamint Csólyos művelési ág szerinti megoszlása a következő volt: Félegyháza Csólyos Föld terület (kat. hold) Szántó 29726 16 Rét 8063 232 Szőlő 1420 Legelő 2340 4630 Erdő 64 653 Nádas 96 Terméketlen 2740 454 Összesen: 44452 5986 A rozs és a köles termelése mellett a múlt század második felére egyre nagyobb szerepet kapott az árpa és a kukorica termesztése is. A burgonya azonban még mindig a szegény ember kenyerének számított. "Nincs szegény ember, valamire való napszámos vagy éves cseléd, kinek egy láncz kukoricza, vagy egy kis krumpliföldje, vagy mindkettő ne volna" — írja Szerelemhegyi Tivadar.

36 A dohánytermesztés jelentőségét is kiemeli, habár: "Ezen termelési ág nem hoz dicsőséget városunkra s dohánya még csak a középszerűség vonaláig sem képes minőség tekintetében felemelkedni, minek pedig nem a talaj az oka, mivel az Félegyházán annyira kedvező a dohánynak, hogy hasonló kedvező művelés és gondozás mellett nemcsak a dohányra rosszabb talajú külföld, hanem honi vetélytársaink sem lennének képesek bennünket túlszárnyalni." Utal a termelés és az értékesítés körülményeire is: ,,..a dohánytermelés leggyakrabban minden felügyelet nélkül a dohányos kertészekre van bízva, a legelhanyagoltabb néposztályra, mely e tekintetben nem képes a haladásra... Rossz hatással van a dohánytermelésre az óriási mérveket öltő csempészés is, mert a kertész, vagy sokszor maga a kistermelő is a javadohányt kiválogatja s természetesen ötszörös árt kap érte, de ugyanekkor a kormánynak a rossza marad, s ez kénytelen levén ezt is beváltani, természetes, hogy a legkisebb árt adja érte... Nagyon gátló körülmény még az is, hogy kellő terű dohányszárító színek sincsenek..."

37 A szőlő- és gyümölcskultúra is nagy hagyományokkal rendelkezik. 1792-ben az öreggalambosi szőlők feletti homokföldeket is felosztották és szőlővel betelepítették. A 19. század első felében Alsó- és Felsőgalambos látta el szőlővel és gyümölccsel a város lakosságát. Az 1840-es években indult meg a gabonatermelésre alkalmatlan, apró parcellákon a szőlőtelepítés. 1850. április 29-én Selymest is elárverezték. 161 vevő 290 egész és 10/600-ad földet vett. A legkisebb vásárlás 1 lánc, a legnagyobb 4 lánc volt. 1847-ben a Ring család kiosztott homokföldjét telepítették be. Félegyháza Iványosi-Szabó Tibor 1985. 207. Szerelemhegyi Tivadar 1882. 213. Uo.215. 80