A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)
Nagy Vera: Az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás Hódmezővásárhelyen
szőrű, minőségi gyapjút adó fajta inkább csak nagygazdaságokban, uradalmakban volt fellelhető. Bár e két állatfajta nagy létszámban voltjelen a városban, a kiállítás azt mutatta, hogy fajta tekintetében az állomány elmaradott, a minőségi tenyésztés még nem játszott szerepet tartásukban. Előremutató tendenciák érvényesültek viszont a baromfikiállításon. A századforduló baromfitartását Vásárhelyen két tényező határozta meg: egyik a nagyarányú kereslet következtében kialakult mennyiségi növekedés, a másik az államilag is támogatott fajtanemesítés, amely minőségi változást hozott a tenyésztésben. A kiállítás a mennyiségi növekedést nem tükrözte, de a minőségi változás a fajokon jól megfigyelhető. Az előző századokban tenyésztett parlagi tyúk igénytelen volt, de kevés húst és tojást adott. A század elején már a fehér magyar tyúk nemesítését szorgalmazták. Vásárhelyen a nemesítésben nagy szerepe volt dr. Pákozdy Lászlónak, aki városi állatorvosként dolgozott, de maga is baromfitenyésztő, s ilyen irányú tevékenysége a város baromfitenyésztését országos viszonylatban is kiemelkedővé tette. 23 A kiállításon részt vett mint kiállító és mint csoportbiztos. A kiállításon a korabeli legjellemzőbb fajtákat vonultatták fel: telivér magyar fajta, félvér sárga, kopasznyakú keresztezett, orpington, plymuth j ércek, tyúkok és kakasok, egyéb baromfiak közül pedig pekingi kacsa, emdeni lúd, magyar fajtájú kacsa. Ezeket a fajtákat mutatta be a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének csoportja is. Bár a Végjelentés a város baromfitartását elmaradottnak ítélte, mégis a kiállítás a fajták sokféleségével a korszerű baromfitartás irányába mutat. A női kézimunkakiállítás a vizsgálati szempontokat tekintetbe véve kevésbé fontos része a rendezvénynek. Érdemes azonban felidézni Kiss Lajos visszaemlékezését, aki Bátky Zsigmonddal látogatott el ide, s pontosan rögzítette a nagyközönség ízlése és a szakértő véleménye közötti különbséget: „A kiállításnak ezen része már teljesen kész volt. Mindenki elragadtatással beszélt róla, a kiállítás fénypontjának, tündérálomnak mondták. Bátky azonban nemhogy gyönyörködött a kiállított kézimunkákban, hanem egyenesen bosszankodott rajtuk, mert ott selyemmel hímzett spanyolfalakat, vörös csőrű, sárga lábú gólyákkal a nádasban, továbbá madeira, richelieu és ki tudná azt elsorolni hányféle idegen utánzást látott, csak éppen magyart nem és különösen hódmezővásárhelyi magyar munkát nem. " Ez alól csupán Dömötör Lajos szűcsmester lányának szűcsmotívumokból tervezett térítője volt kivétel, melyet eredetileg ki sem akartak állítani, de végül Bátky érdeklődésére ezüst oklevelet kapott. 24 Szervezők és kiállítók Az eladott belépőjegyek nagy száma — 43 430 — azt jelzi, hogy a város lakosságának jelentős része megtekintette a kiállítást. (Az összlakosság ekkor 60 000 körül volt.) A fennmaradt dokumentumokból ismerjük a szervezők és kiállítók nevét s ezekből megállapítható, hogy a város legszélesebb rétegeit mozgósította és összefogta ez a rendezvény, igen sokan kapcsolatba kerültek vele szervezőként, kiállítóként vagy Id. mű. 567. Kiss L. é. n. 10. 67
