A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)
Nagy Vera: Az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás Hódmezővásárhelyen
volt. 18 A hadsereg lóval való ellátásában is jelentős szerepet játszottak. A minőségi lótartás azonban inkább a nagygazdák jellemzője, a szép ló itt státusszimbólum, többnyire csak közlekedésre használták. Az egyöntetű fajtajelleg kialakítására való törekvés már a múlt század második felében megnyilvánult, azonban az 1904-es kiállításon bemutatott lovak még meglehetősen vegyes fajtákat képviseltek. Míg eredetileg az alapvető igény a parasztság részéről az erős igásló tenyésztése volt, addig a katonaság igényei megváltoztatták a tenyészirányt. „...tenyésztették a gyors és kitartó, edzett Nóniusz törzs lovait, az angol félvér Furiosot, North Star-t, az arabs vérre alapított Gidránt, tehát olyan lovakat, melyek kitűnő hámoslovak, de remondának is megfelelnek."^ Csak a két világháború között vált céltudatos tevékenységgé a Furoso-North Star mint tájfajta tenyésztése. A szarvasmarha kiállítás érdekessége, hogy a fajtaváltás legintenzívebb időszakára esik a bemutató. 136 darab szarvasmarhát hoztak el, ebből 54 magyar fajta (magyar szürke) a többi vöröstarka nyugati faj (svájci és osztrák) és simmentháli. Arányában tehát kissé nagyobb számot képvisel a nyugati fajta, ami magyarázható azzal, hogy egy kiállítás mindig színtere az újdonságok bemutatásának. A statisztikai adatok szerint ekkor még valamivel több a magyarfajta, de az átállás a nyugati fajtákra 1906ra befejeződött. A kiállításon bemutatott néhány magyarfajta szarvasmarha nagygazda családok tulajdonában volt, aminek oka az volt, hogy a nagyobb gazdaságokban olcsósága miatt az ökrök igaerejét még ezután is igénybe vették, így ez a fajta nem tűnt el teljesen a század elején. A nyugati fajták tenyésztői kezdetben elsősorban a kisgazdák. 1902-ben 32 gazda alakította meg a tej szövetkezetet, s ez felgyorsította a városban a nyugati marha tenyésztését. 21 A tejszövetkezet a kiállításon két szimentáli bikával szerepelt, ez a szarvasmarha jellemző fajtává vált a városban. A sertés- és juhkiállításra mindössze 18 gazda hozta el állatait. A kiállítás ezen része mind a mennyiséget, mind a fajtákat tekintve szegényesnek mondható, noha olyan időpontra esik, amikor a sertések száma igen magas, 40 000 fölött van és különösen a kisgazdaságokban mutat jelentős növekedést az előző század végéhez képest. A fajtákat illetően a magyar mangalica egyeduralkodó a kiállításon, amit a korabeli táplálkozási szokások magyaráznak. Ekkor még a szalonna nélkülözhetetlen eledel és zsírozóanyag, része a cselédek bérének is, így a zsírsertésről a hússertésre való áttérés csak az 1910-es évektől kezdődik. A mangalicákon kívül a kiállításon mindössze egy yorkshire-i kan volt látható, valamint ez a fajta alkotta Károlyi Imre gróf nagymágocsi uradalmából hozott sertések csoportját. A 20. század elején még a legtöbb parasztgazdaságban tartottak kisebb-nagyobb juhfalkát. A kiállított jószágok többsége magyarfajta volt, mely alatt a hosszúszőrű racka értendő, amely nemcsak húsa miatt volt fontos, de bőre a viseletben is jelentős szerepet játszott, mint a subák alapanyaga. A kiállításon kisszámú merinót is láthatott a közönség — Maczelka József nagygazda 3 fehér merinó kost hozott — de ez a rövid18 Id. mű. 548. 19 Id. mű. 545. 20 Id. mű. 553. 21 Id. mű. 553-554. 22 Id. mű. 560-561. 66
