A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Nagy Vera: Az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás Hódmezővásárhelyen

Magyar Hirlap — újságírói is. A kiállítást egyéb kísérőrendezvények színesítették: bál, lóverseny, katonazene, szerenád a díszvendégeknek, színielőadás, néptáncmulatság, tűzijáték, sorsjáték. Ez utóbbin 529 nyereményt sorsoltak ki, fődíjként egy hintót, két lóval. A nyitva tartás két hete alatt 43 430 jegyet adtak el a látogatóknak.

6 A helybeliek mellett csoportosan jöttek Szegedről, Orosházáról, Békéscsabáról, Szolnokról, Mezőtúrról, Kecskemétről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, de a vendégkönyvben szerepelnek egyéni látogatók Budapestről, Diósgyőrből, Egerből, Nagyszalontáról, Torontálvásárhelyről, Nagyváradról és Újvidékről is. A végjelentés kiemelte, hogy a város idegenforgalma soha nem látott méreteket öltött. A kiállítás ipari és mezőgazdasági része a korabeli gazdasági élet tükrében Az ipari kiállítás színhelye a gimnázium volt, ahol az egyes iparágak külön termeket kaptak. A legtöbb helyet — 3 termet — a fa-és bútoripar foglalt el, ugyancsak nagyobb teret igényelt a fonó-, szövő- és ruhaipar. A kiállítók száma a következőképpen oszlott meg: fa-és bútoripar 40, vas-és fémipar 39, agyagipar 47, építő- és sokszorosítóipar 13, fonó-, szövő- és ruhaipar 53, bőripar 76, élelmiszeripar 15, gazdasági gépek 68. A fa- és bútoripari kiállításon bemutatott tárgyak többsége helyi asztalosmunka volt: szobabútor, hálószoba berendezés, ebédlőbútorok, különböző asztalok, szekrények. Az Útmutató felsorolása alapján megállapítható, hogy ezek a bútorok már mind polgári jellegűek, de a korabeli paraszti igényeknek is ezek feleltek meg. Egy tehetősebb gazda lányának hozományába éppúgy beletartozott a hálószobabútor, mint a polgári családok esetében. Feltehetően a „magyar stílű szék" sem a 19. századi festett bútorok szerves folytatásaként értelmezendő, hanem már egy újfajta ízlés, a népit újra felfedező polgári ízlés jele. Az asztalosok mellett kárpitosok, esztergályosok, ácsok, kádárok is itt mutatták be munkáikat A vas-és fémipari rész lakatosok, bádogosok, rézművesek, késesek munkáit foglalta magába. A lakatosok takaréktűzhelyeket, mérlegeket, géplakatos munkákat, díszrácsokat hoztak. Megfigyelhető, hogy kevés a hagyományos lakatosmunka — zár, lakat, kulcs — ami a gyáripar előretörését jelzi, mely feleslegessé tette ezek kisipari készítését. A késesek konyhai eszközöket, ipari szerszámokat állítottak ki, a város jeles rézműves mestere, Engelthaller Sándor pedig vörösréz konyhai eszközöket: üstöket, vizeskantákat, kancsót és sütőt. Említést érdemel Müller Sándor szitás változatos termékeivel, a homokhányó rostákkal, dohányrostákkal, polyva-és tarhonyarostákkal, valamint különféle szitákkal. Öt helyi bádogosmester változatos fürdőkád kollekciót hozott, az egyszerű fürdőkádtól az ülőkádon és gyerekkádon keresztül a fűtőkészülékkel ellátott karszékszerű fürdőkádig. Ez a nagy választék feltételezhetően azt jelzi, hogy a tisztálkodásnak ez az eszköze ekkortájt terjedt el szélesebb körben. Az épületbádogozási munkákat a tabáni református templom számára készült „góth-román és óstílű" díszítmények 6 Végjelentés. 92. 61