A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal: Cs. Sebestyén Károly munkássága

következtetett, hogy tervezete nem alkalmas a megvalósításra és félretette — a néprajztudomány kárára. Századeleji kutatásaiból közel négy évtized múlva megjelent tanulmányai (Krassó-Szörény vármegye parasztháza és a Krassó-Szörény vármegyei románok népviselete) ugyanis kiérlelt kutatómódszeréről, összehasonlító igényű feldolgozásról tanúskodnak. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy sok nemzetiségű szülőföldje néprajzi monográfiája Jankó János úttörő érdemű tájmonográfiájának folytatása lehetett volna és a maga idejében — az első világháború előtt - termékenyítő példát adhatott volna a hazai néprajznak. A második világháború alatt és után kiadott két tanulmánya már nem tölthetett be ilyen szerepet. A Magyar Néprajzi Társaság felolvasó ülésén 1914-ben mutatkozott be, Opreg és katrinca с előadásával, mely még abban az évben megjelent a Néprajzi Értesítőben. A polgári forradalom kitörése után, mikor a tanítás hónapokig szünetelt, Sebestyén fölkereste Móra Ferencet és kérte, adjon neki munkát, amivel a könyvtárnak és a múzeumnak hasznára lehet.

9 Évek óta jó viszony volt közöttük, így Móra teljesítette kérését. Az intézmény díjtalan munkatársa volt a helyi főreáliskola két tanára: Banner János és Czógler Kálmán, akikkel Sebestyén a „régiségtár" átrendezésén, a könyvtár címtározásán, utóbb a néprajzi gyűjtemény revízióján dolgozott. Miután folytatódott az iskolai tanítás, délutánonként továbbra is bejárt a ,Jcultúrpalotá"-ba. A nyugat-európai tanulmányútján tapasztaltak szerint magyarázó feliratokkal látta el a múzeum kiállításait, térképeket készített. Móra rábízta a képtár kezelését is. 1920-ban látogatást tett a múzeumban Czakó Elemér minisztériumi osztályvezető, s miután sok helyütt tapasztalta Sebestyén munkálkodásának kezenyomát, megkérdezte, szeretne-e terjes beosztásban a múzeumban dolgozni. Sebestyén örült az ajánlatnak, Móra támogatta, így került sor rá, hogy a minisztérium szolgálattételre áthelyezte a Városi Múzeumba. 44 éves volt akkor. Múzeumi munkája új irányba terelte kutató tevékenységét. „Ott kezdtem foglalkozni régi szerelmemmel, az építésztörténettel, amit még Schulek mestertől hoztam magammal" — írja emlékezésében.

10 A város 1924-ben folytatta a Fogadalmi templom háború előtt megkezdett építését, akkor bontották le a Dömötör templom tornyát. A barokk templomtorony bontása közben egy Árpád-kori templom tornya került napvilágra. Sebestyén megfigyeléseket végzett a bontás során, a múzeum közbelépésére leállították a bontást és a Műemlékek Országos Bizottsága a torony föltárásával Sebestyén Károlyt bízta meg. Sebestyén ásatást végzett és megállapította a templom építésének periódusait. A torony nyolcszögű felső részét a 12. század közepére keltezte és kimutatta párhuzamait a francia templomépítészetben. A helyi sajtóban vita bontakozott ki: egyesek a torony lebontását sürgették, mások, így Móra és Sebestyén, egyedülálló műemléki értékét fölismerve, megőrzéséért érveltek. Végül a „műemlékvédők" álláspontja kerekedett fölül, amihez meggyőző érveket nyújtott Sebestyén szakszerű föltárása és ásatási beszámolója (A szegedi Szent Demeter templom bontása. Dolgozatok 1925.). Érdemét Móra méltatta: „Sebestyén Károly kollégám nélkül szétveri a csákány már 9 Sebestyén Károly: Önéletrajz, családi krónika. III. k. 174. Ugyanerről Cs. Sebestyén Károly 1969. 202. 10 Sebestyén Károly: Hogyan lettem én néprajzos? EA 6372.15-16. 48