A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal: Cs. Sebestyén Károly munkássága

1907 nyarán a kultuszminisztérium ösztöndíjával Ausztriában és DélNémetországban járt, a Bécs-Salzburg-München—

Augsburg—Stuttgart—Frankfurt útvonalon. Hivatalos úticélja a rajztanítás tanulmányozása, de minden városban elsősorban a múzeumokat, képtárakat, középkori templomokat kereste föl. 1908-ban a londoni Nemzetközi Művészeti és Rajzoktatási Kongresszuson való részvételre kapott ösztöndíjat. A kongresszus előtt a svájci és a párizsi múzeumok kiállításait tanulmányozta. Ettől fogva az első világháborúig minden év nyarán, saját pénzén vagy a minisztérium támogatásával több hetes európai tanulmányutat tett. 1911-ben Berlin, Hollandia és Anglia, 1912-ben Drezda, Szász-Svájc és Prága, 1913-as olaszországi útján Firenze, Róma, Nápoly múzeumi gyűjteményeit és műemlékeit látogatta. A negyvenes évek végén Vargha László, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kérésére írt emlékezésében olvassuk: „A külföldi ösztöndíjakat ugyan a rajztanítás tanulmányozása címén kaptam, én mégis inkább a múzeumokat bújtam. így esett, hogy Breslautól Hamburgig egész Németországot bejártam több éven át, egész Hollandiát és részben Belgiumot, jártam Franciaországban és Svájcban, Angliában háromszor, s Itáliát Nápolyig végig tanulmányoztam. Ha összeszámlálom, kiderül, hogy 200-nál több külföldi gyűjteményt láttam." K. Csilléry Klára szerint a múzeumi enteriőr berendezéséhez az elsők között a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum 1902-ben megnyitott kiállításának parasztszobái adhattak ötletet Sebestyénnek.

8 A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben az életképbe rendezett paraszti, paraszt-polgári lakásbelsőket a népi kultúra bemutatása hatásos eszközének tekintették. Ezeket az enteriőröket a néprajzi muzeológia évtizedekkel később is kedvelte, jóllehet a szobabelsőbe helyezett, felöltöztetett bábukat sokan panoptikum-szerűnek érezték. Összegezve elmondható, hogy Sebestyén Károly a századelőn — számos kortársát megelőzve — ismerte a nyugat- és közép-európai néprajzi muzeológia eszköztárát és hasznosította tapasztalatait a szegedi múzeumban, amikor még nem volt az intézmény munkatársa. 1907-ben a budapesti néprajzi osztály megbízásával szülőföldjén járt kutatóúton és útjáról 27 db tárgyat, főleg öltözetdarabokat küldött a Néprajzi Múzeumba. Két évvel később egy megüresedett múzeumőri állásra Semayer őt terjesztette fel főhatóságnak, kinevezésére azonban nem került sor. Ez nem szegte kedvét, a nyári szünidőben folytatta néprajzi kutatásait: 1909-ben Székelyföldön, majd KrassóSzörényben volt gyűjtőúton. Krassó-Szörény megye néprajzi monográfiájának megírását tervezte. Anyagát éveken át gyűjtötte, rajzokat, fényképeket készített, majd a monográfia tervét véleményezésre a Néprajzi Múzeumba vitte. Semayer igazgató távollétében tervezetét Bátky Zsigmondnak adta át, aki időt kért az áttanulmányozására. Sebestyén tanácsokat, útbaigazítást várt Bátkytól, akinek az Értesítőben megjelent tanulmányaiból — mint írja — sokat tanult, s akit épp ezért nagyra becsült, de hiába várta bírálatát. Amikor fölkereste, Bátky kitért a véleményezés elől. Sebestyén arra 7 Cs. Sebestyén Károly: Hogyan lettem én néprajzos? NM EA 6372. 9. Az 1907—1913 közötti külföldi tanulmányútjairól forrásunk hivatkozott önéletrajzának III. kötete. MFM Néprajzi Adattár. 8 K. Csilléry Klára szíves tájékoztatása. Forrása: Bernward Deneke: Volkskunst. Führer durch die volkskundlichen Sammlungen. München, 1979. 5. 47