A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Kakucs Lajos: Adatok a bánsági néprajzkutatás történetéhez

egy új múzeumi palota felépítésén fáradozott. A harmadik helyi társulat, a Délvidéki Kárpát-Egyesület is csak Czirbusz személyes hatására karolta fel a néprajzi múzeum ügyét. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége, mint az államsegélyek felhasználását ellenőrző és központi irányító szerv, 1904-ben is csak ideiglenesen engedte át a meglévő néprajzi anyagot a Délvidéki Kárpát-Egyesületnek

29

, jelezve, hogy egy néprajzi részleg megvalósítása továbbra is a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat hatáskörébe tartozik. Ez utóbbi gondolat nem volt új a társulat történetében. Ilyen nyilatkozat először 1902. június 26-án hangzott el hivatalosan Radasics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója részéről, temesvári múzeumlátogatása alkalmával. Radasics nyilatkozatát követően, a július elsején tartott társulati választmányi ülésen Berkeszi István kijelentette: „Múzeumunk célja az, hogy Délmagyarország három vármegye területén lakó nemzetiségek mindenikének lehetőleg teljes ethnográfiai tárgyait összegyűjtve és a megvalósítandó új múzeumépületbe mindenik nemzetiség számára egy-egy külön kis szobát, vagy egy nagy teremben egy-egy külön fülkét rendezzen be, melyekbe a három megye területén lakó magyar, német, szerb, román, sokác (Rékás), bolgár (Vinga), krassován és horváth nemzetiségek jellemző viseletében bábukkal legyenek feltüntetve, szobai felszerelésükkel és az általuk űzött háziiparcikkekkel."

30 E terv megvalósításához kapcsolódott az első tervszerű bánsági kutatás ötlete és végrehajtása is. A terv kidolgozója Cs. Sebestyén Károly volt, aki 1898-tól rajztanárként Szegeden dolgozott, és már 1905 és 1908 között részt vett a Szeged környékén végzett néprajzi gyűjtésekben. Ezekben az években tanítványai segítségével a felső-torontáli falvak vidékéről jelentős húsvéti tojás gyűjteményt hozott létre.

31 Cs. Sebestyén Károly, feltételezhetően Berkeszivei történt előzetes egyeztetés alapján, 1908 elején részletes beadvánnyal fordult a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat vezetőségéhez, ezen keresztül pedig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségéhez. Beadványában körültekintően megindokolta a gyűjtés szükségességét és nagyszabású, részletes, időre bontott tematikai tervet dolgozott ki, a vidéki múzeumok igényeinek figyelembe vételével. (Ld. mellékletben.) A temesvári múzeumtársulat vezetősége jóváhagyta a benyújtott tervet, beiktatta munkatervébe és az államsegély felhasználásánál már 1908-ban figyelembe vette kivitelezésének pénzügyi támogatását.

32 A kidolgozott munkatervet az országos felügyelőség is jóváhagyta és a néprajzi kutatás támogatására az 1909. évre 500 koronát irányzott elő. A jóváhagyás elég későn érkezett meg, így 1909-ben Cs. Sebestyén Károly csak néhány napot dolgozhatott Kiszombor és Csóka vidékén. Sajnos, a társulati levéltárban nincs utalás a gyűjtött néprajzi anyagra. A következő években is csak igen kevés pénzt használtak fel a gyűjtésre szánt évi keretből, amely 1911-ben elérte 1800 koronát.

33 Az okok sokrétűek, de tény, hogy a gyűjtéssel megbízott Cs. Sebestyén Károly sem tudott 29 Főtitkári jelentés, TRÉT. 1905. 114. 30

AIB. 1902. 31 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75.11.34-35. 32

AIB. 1907. 33

AIB. 1910. 36