A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Kakucs Lajos: Adatok a bánsági néprajzkutatás történetéhez

gyűjtemények megszervezésére irányuló kísérleteket próbáljuk meg összefoglalni. A 19. század második felében a temesvári középiskolai tanárok köréből verbuválódott gyűjtők figyelme az eddigi népdalgyűjtés mellett a népszokások és az életmód tanulmányozására irányult. A kutatás irányítását 1872 után a Temesváron megalakult Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat vette át. A társulat ez irányú tevékenységének kezdetét az 1873. november 30-án tartott választmányi gyűlés jelentette, ahol a társulat másodtitkára, Jankay Károly tanár a Népelemről címmel a bánsági népek szokásairól tartott előadást, saját gyűjtései alapján. A társulat első titkára, Dr. Szentkláray Jenő jelezte, hogy tanártársával, Kümmer J. Heinrich apátkanonokkal és Németh Sándor csanád-apátfalvi segédlelkésszel együtt évek óta gyűjtik a bánsági falvakban a néprajzi adatokat. Szentkláray javasolta, hogy az egyesület segítségével terjesszék ki a gyűjtést Karlovac és Fruska Gora vidéke szerb kolostorainak gazdag levéltáraira, melyek anyaga értékes néprajzi adatokkal szolgálhat.

18 A következő években Szentkláray folytatta a néprajzi anyag gyűjtését, és a Vonások a délmagyarországi sváb szokások köréből címmel figyelemreméltó tanulmányt közölt az általa szerkesztett Történelmi Adattárban.

1 A tanulmány előszavában Szentkláray hangsúlyozta, hogy dolgozatának megírásához saját és a Kümmer J. Heinrich, időközben Nagyváradra került apátkanonok kutatásait használta fel. Szentkláray részletesen ismertette a bánsági svábok egyes szokásait, mint a Szent Márton-napi lúd sütését, a Szent János-napi cselédfogadást, az adventi, karácsonyi, farsangi és húsvéti ünnepekhez kötődő népi szokásokat, valamint a házassággal, kereszteléssel és halállal kapcsolatos hagyományokat, részletezve a kirchwei szerepét a különböző bánsági német telepes falvak életében. Itt kell szólnunk a Szentkláray által említett, Kümmer-féle gyűjtemény sorsáról. Dolgozatunk megírásának idején, 1983-ban csak annyit tudtunk erről az anyagról, amiről Janky Károly, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat titkára 1873-ban tudósított. Janky szerint a több száz ívre terjedő levéltári anyag, melyet Kümmer hosszú évek során gyűjtött és amely rendkívül gazdag anyagot tartalmaz a volt Torontál és Krassó vármegye helységeinek népszokásairól, történelméről, „régiségeiről és statisztikai állapotáról", a gyűjtő adományaként 1873-ban a Társulat tulajdonába került. A gyűjtemény a 19. század utolsó éveiben még szerepelt a Berkeszi István által készített múzeumi nyilvántartóban, egy 1894. szeptemberi választmányi gyűlés jegyzőkönyve szerint az anyag egy részét Dudás Gyulának, a társulat vezetőségi tagjának a rendelkezésére bocsátották a tervezett Bács-Bodrog megyei monográfia megírásához. Mivel az első világháborút követő viharos években a Temesvári Múzeum tulajdonából a szerb csapatok rablásai, a Berkeszi István 1922-ben bekövetkezett halála után alakult új vezetőség hozzá nem értése, valamint a helyi hatóságok által elkövetett, a korabeli újságok megítélése szerint súlyos törvénytelenségek következtében igen sok értékes anyagnak nyoma veszett . Úgy gondoltuk, hogy a Archiva istorica a Muzeului Banatului, továbbiakban AIB. 1873. év. Feldolgozatlan. 19 Történelmi Adattár Csanád Egyházmegye hajdana s jelenéhez. Budapest. IV. évfolyam (1874). 20 Janky Károly: Emlékkönyv a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 1873-as évi tevékenységéről. Temesvár, 1874. 10. 21 Ld. Temesvarer Zeitung 1922. évf. 144., 182., 232. szám; 1924. évf. 131. szám; 1931.évf. 213. szám és 33