A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Kakucs Lajos: Adatok a bánsági néprajzkutatás történetéhez

Kümmer-féle gyűjtemény is az elveszett javak közé tartozott. Armál kellemesebb volt a meglepetésünk, amikor a bánsági élet jeles kutatója, Anton Peter Petri 1986-ban megjelentetett rövid tanulmányában új adatokat közölt az anyag sorsáról. Petri ismertette a gyűjtemény keletkezésének történetét és rövid leírását adta. Feltételezése szerint ez a rendkívül értékes dokumentáció már a 19. század végén a Széchényi Könyvtár tulajdonába került.

23 Kummer személyéről megjegyzendő, hogy 1808-ban Oravicán született, bányászhivatalnok családban. 1819 és 1831 között Nagyváradon, Szegeden és Temesváron tanult, 1831-ben pappá szentelték, majd ettől az évtől 1855ig mint káplán, majd pap Pécskán, Versecen és Oravicán dolgozott. 1855 és 1861 között a Vajdaság és a Temesi Bánság katolikus iskoláinak felügyelője volt, később, 1890-ben bekövetkezett haláláig apátkanonok Temesváron és Nagyváradon. Ő dolgozta ki azt a négy fejezetre osztott, 64 pontból álló kérdőívet, melyet 1859-ben a Szerb Vajdaság akkori kormányzója, Coronini táborszernagy jóváhagyásával eljuttattak a Bánság és a katonai vidék minden helységébe. A német és magyar nyelven érkezett válaszok, akárcsak a későbbi Pesty-féle helynévgyűjtés esetében helyenként rendkívül kiadósak (Alibunar helység anyaga pl. 72 lapot tesz ki), de tudomásunk szerint ez idáig csak J.H. Schwicker, Szentkláray Jenő és Dudás Gyula használták fel adataikat. Szentkláray és Janky Károly Temesvárról való távozása után a Történelmi Társulat részéről nem történt új kezdeményezés a vidék néprajzi hagyományainak kutatására. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott 1879 után, amikor Czirbusz Gézát kinevezték a Temesvári Piarista Gimnázium tanárának. Ettől az időtől fogva Czirbusz tevékenysége elválaszthatatlanul kapcsolódott a bánsági tudományos élethez. 1879-től tagja, majd a következő évtől titkára lett a Délmagyarországi Természettudományi Társulatnak. Célul tűzte ki egy antropológiai múzeum alapítását, melynek szükségességét a Bánság rendkívül változatos etnikai-etnográfiai viszonyaival indokolta. Az akkoriban anyagi gondokkal küzdő és időnként saját székhellyel sem rendelkező természettudományi társulat nem tudta Czirbusz javaslatát megvalósítani, de az etnográfiai kutatások eredményeinek közlésére helyet adott a Természettudományi Füzetekben. Az elkövetkező években Czirbusz sorra itt jelentette meg a bánsági vonatkozású néprajzi munkáit: „Herkulesfürdő körüli románok" (1880), „Délmagyarországi bolgár tipus", „Délmagyarországi németek szaporodása" (1881), valamint külön kötetként „A délmagyarországi bolgárok etimológiája" címet viselő, ezekből az évekből származó legfontosabb tanulmányát (1882). Czirbusz 1882-ben Veszprémbe történt áthelyezése után ideiglenes megtorpanás vehető észre a társulat néprajzi tevékenységében, bár tanítványai, Rosenfeld Mór és Heldenwanger Mihály folytattak ilyen irányú munkát. Rosenfeld Mór „Die Südungarischen Schwaben" címmel már 1879-ben érdekes sorozatot közölt a Temesváron megjelenő német nyelvű lap, a Temesvarer az 1933. évf. 59. szám. 12 Ein Verzeichnis von wertvollen Ortsbeschreibungen aus den Jahren 1859 bis 1866-Weitgehend unbekannte Beitrage zur Heimatkunde des Banater Deutschtums in den Korn. Temesch-Torontal. Mühldorf/Inn. 1986. 23 Fol.Hung. 42-47.; 50-54. 24 Reis Ferenc: A Délmagyarországi Természettudományi Társulat története. Temesvár, 1899. 22. 34