A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Markos Gyöngyi: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékei a tárgykultúrában

használódott. A megmaradtak közül is csak töredék került be a múzeumok gyűjteményeibe. Vajkai Aurél a forradalom és a szabadságharc 100. évfordulójára készült tanulmányában megállapította, hogy — a parasztság konzervativizmusa miatt — az 1848-49ben készült tárgyak többsége nem kötődik a forradalomhoz és szabadságharchoz. Az ebben az időben készített tárgyakat legtöbbször csak az évszám köti össze korával. Mint írja: „... a mindennapi élet eléggé zökkenőmentesen gördült tova a maga útján a még oly kavargó külső események közt is. Éppúgy bevéste a fazekasmester a butéllába a megrendelő nevét, vagy valamilyen jóízű ivórigmust, mint annak előtte, a széktámlára éppúgy rávésték az 1848-at, mint akármelyik előző évet, az ANNO is életben volt még, a használati tárgy is megkapta dátumát, de semmiféle megjegyzést nem fűztek e nevezetes évszámhoz..." Térségünkben a szabadságharc eseményeivel közvetlen kapcsolatba egy néprajzi tárgy hozható, amely a Móra Ferenc Múzeumban van: egy szürke pereckulacs. Rajta az alábbi felirat olvasható: „Légrádi György 1848. készült Pápán. „Asz N Örseregnek". Vajkai Aurél erről megjegyzi: „Ez azonban már gyáripari terméknek tekinthető és így nem a nép ösztönös megnyilatkozásának kifejezése."

1 A forradalom és a szabadságharc eseményeit, emlékeit idéző tárgyak részben közvetlenül a szabadságharc bukása után, többségében azonban a múlt század végén keletkeztek. Elsősorban népművészeti alkotások, ritkábban használati eszközök. A tárgyakon leggyakrabban alkalmazott szimbólum az országcímer, amely önállóan, hazafias szöveg vagy évszám kíséretében található. A szomorúfűz ábrázolása vagy szövegben említése a szabadságharc bukására utal. Népművészeti tárgyainkon ritkábban találkozunk katonák, honvédek ábrázolásával. Mint említettem, a szimbólumok közül leggyakoribb a címer, amely általában cserépedényeken és a fa tárgyakon (borotvatok, mézeskalács ütőfa, stb.) található, de a szűcsök és szűrszabók is rávarrták subára, szűrre. A magyar címer díszítőelemként negyvennyolc előtt is előfordult. A reformkorban egyre határozottabban a nemzeti önérzet kifejezésére szolgált. A köztudatban úgy élt, hogy a koronátlan, un. Kossuth-címer 1849 tavaszán vált hivatalossá. A Kossuth címer történetéről részletesen ír Selmeczi Kovács Attila az Ethnographia 1999/1 számában.

12 Ebben megállapítja, hogy „...a szabadságharc leverése után is mindkét címerforma, a koronás és a korona nélküli egyaránt a nemzeti tudat megőrzését, a Habsburg-önkényuralommal való szembenállást juttatta kifejezésre..."

13 A néprajzi tárgyakon lényegesen kevesebbszer fordul elő a koronátlan, mint a koronás címerábrázolás. A népművészeti tárgyak címermotívumai a hivatalos koronás államcímer leegyszerűsített változatai. A pajzs alakja szerint lehet kerek talpú, csücskös talpú, de van ovális, kerek és gyakori a reneszánsz tárcsapajzs-forma is. A hivatalos címert körbelü Vajkai A., 1998.8. 11 U.o. 12 Selmeczi Kovács Attila 1999. 3-23. 13 U.o. 13. 251