A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Markos Gyöngyi: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékei a tárgykultúrában

ölelő cserfaág és olajfaág szintén fellelhető a cserép- vagy fatárgyak címerdíszén is, gyakran átváltozva egyszerű leveles ággá. Ez néhol virágban, például tulipánban végződik. Tárgyainkat anyaguk szerinti csoportosításban mutatom be, melyek többségét a fazekas, illetve famunkák alkotják. Cserépedényeink közül a leggazdagabb tárgycsoportot a butellák alkotják. A butellák egy részén a címer az egész butellaoldalt kitölti, esetleg rövid szöveg (pl. „Éljen a haza", „magyar korona") kíséri (1., 2., 35., 37. kép). A címerábrázolások mellett gyakori a butellaverseket befejező rövid mondatok, felíratok alkalmazása. Pl.: „Éljen a haza!", „Áldás legyen szép hazánkra", „Éljen a magyar még a neve fent tart", „Éljen a haza, éljen a nemzet, éljen a köztársaság" (8. kép). Hosszas, hazafias szövegek felírása is megfigyelhető a butellákon. Itt kell említést tenni a hódmezővásárhelyi Maksa családról, akiktől mind a Néprajzi Múzeum, mind a vásárhelyi Tornyai János Múzeum gyűjteményében témánkhoz kapcsolódóan sok szép tárgy maradt fönt. Négy testvérről van szó, akik mind a négyen fazekasok lettek. Közülük a leghíresebb Maksa István (1840-1902), akinél a testvérek is tanulták a mesterséget. Rá így emlékezett lánya 1955-ben: „az én apámnak az volt a legkedvesebb, a magyar korona, egyik oldalán cserág, a másik oldalán makkág."

15 Maksa István mellett bennünket mégis jobban érdekel Maksa Mihály (1851-1908), aki mind címerábrázolásával, mind hazafias szövegű butelláival tűnik ki. Maksa Mihály gimnáziumba járt, latint tanult, pap akart lenni. Ebben édesapja korai halála megakadályozta. Szép ívű vonalvezetése, díszítményei, írásképe — mind egy magasabb műveltségű fazekas mestert mutat be, aki „tudatosan vállalta műveit."

16 Zöld mázas butellái általában nagyok, némelyik kissé vállas. A feliratot rendszerint vonalzóval húzott kettős keret veszi körül, felül pedig körzővel többszörösen húzott félkör alakú keret, ferde vonalakkal rácsozva. A mester a keskeny oldalra egy zsinóros díszt vagy "halálfog"-nak nevezett díszítményt tett. Gyakran egyik oldalra egyiket, másik oldalra másikat. Ritkán előfordul a hullámvonalba helyezett karéjos levélsor, ez kerülhetett a butella keskeny oldalára, de a hátára is. A butellák legfőbb dísze a szöveg, annyira, hogy a hosszú felirat kedvéért elmarad — az általában Maksákra jellemző — alsó rácsozott félkör. A szöveg két részre oszlik. Az egyik a tréfás hangú ajánlás, amelybe belefoglalja a tulajdonos nevét. A butellaszövegek másik csoportja, amelyben áldást kér a hazára. Egyes versszakokat önállóan vagy másokkal kiegészítve, esetleg variálva is megtalálhatjuk munkáin. 1880-tól rendszeresen írta butelláira az alábbi versszakot, amely fohásznak is beillik: „ Szentséges Úr Isten Magyarok Istene arasz el áldásodat a magyar nemzetre 14 Nagy V. 1991. 15

KreszM. 1966. 115-152. 252