A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

akik az utóbbi 6-7 évben hozzájuk viszik a hagymát. A bt. csak az értékesítést akarja integrálni. Korábban együtt dolgoztak M-ékkel, de összevesztek. „Mindenki jobban tudta, mint a másik." Ekkor, 1992-ben alapították a bt-t családi alapon. — Önmagunknak teremtettünk munkát, hogy ne legyünk munkanélküliek — mutatja be a vállalkozás alapításának hátterét S. Ferencné. Vöröshagymából tavaly 15 kamion ment ki a vállalkozáson keresztül, két évvel ezelőtt viszont 70-80. Fokhagymából 14-15 kamionos forgalmat tudnak felmutatni. 34 Van nekik egy 1200 négyzetméteres bérelt telepük, ott történik az árukészítés. A fel­vásárlás azonban ott zajlik, ahol a lakásuk van. S. Ferenc édesapja is kereskedőként tevékenykedett. A kommunizmus bekö­szöntével be kellett fejeznie a kereskedést. Az állami szférában nem kívánt munkát vállalni, így azután hagymatermeléssel foglalkozik, természetesen a tsz-be sem lépett be. A most 51 esztendős S. Ferenc végzettsége gépésztechnikus. Művezetőként dol­gozott a Gabonaforgalmi Vállalatnál, majd úgyszintén művezetőként a Zöldértnél. 1986-ban átment felvásárlónak a Rákóczi Szakszövetkezetbe. Sertés és zöldség felvá­sárlással foglalkozott. Ekkor M. József a főnöke, mint elnökhelyettes. Innen az isme­retség M-ékkel. Miután a Rákóczi Szövetkezet megszünteti a felvásárlást, M-ékkel együtt „maszekként" folytatják, míg össze nem vesznek. Utána kezdik ezt a családi vállalkozást, amely azóta működik. — A felvásárlási volumenünk folyamatosan nő. Mivel én is termelek, ezért job­ban átérzem a termelő problémáját — fejtegeti S. Ferenc Állandó alkalmazottjuk nincs, idénymunka idején 7-8 embert is foglalkoztatnak — tsz-ből kimaradt asszonyokat, akik túl vannak az ötvenen, s a tsz-ben már nem al­kalmazzák őket, de nyugdíjat még nem kapnak — a vöröshagyma osztályozásánál a válogató gépnél. Sz. János egy maroslelei hagymaforgalmazó betéti társaság tulajdonosa és ügy­vezetője. Tavaly 30 kamiont forgalmaztak, csak fokhagymával kereskednek. Egy veszprémi kft közvetítésével Ausztriába, Franciaországba, Csehországba, Szlovákiá­ba, Horvátországba szállítanak hagymát. Sz. János családjában visszamenőleg senki nem foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. Eredeti szakmája géplakatos, levelezőn szerzett belkereskedelmi végzett­séget. 1970-ben a Csanádpalotai Áfésznél kezdte a hagymafelvásárlást. Később ezt a tevékenységet a Szigetcsépi Tsz-nél, majd a Bács megyei Zöldértnél folytatja. Maroslelén a 80-as évek végén a helyi szövetkezet keretein belül végezte a felvásár­lást. 1990 óta maszek. Úgy gondolja, a ráérzés és a tárgyalókészség a leginkább fontos személyiség­jegy, amivel egy jó hagymakereskedőnek rendelkeznie kell. 1990 és 1998 között ön­kormányzati képviselő lakhelyén, Maroslelén. A Pénzügyi Bizottság elnökeként dol­gozott a testületben. 1998 őszén azonban a marosleleiek nem választották az önkor­mányzati testület tagjává. A falu úthálózatának javítását tartja legnagyobb képviselői sikerének. Elmondása szerint még nem gondolkodott azon, azzal, hogy képviselő volt, Vöröshagymából egy kamionba 22-23 tonna fér, fokhagymából 20-22 tonna. 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom